Ha meghalljuk a zene kifejezést, számtalan klasszikus és könnyűzenei stílus jut eszünkbe. A mai modern zenei palettán megannyi műfaj közül válogathatnak a zenekedvelők: a rockzenétől az operáig. Ezúttal azonban a komolyzenei repertoárból a kortárs magyar zenét és az ehhez kapcsolódó magas színvonalú művészi alkotómunka szépségeit és nehézségeit ismerhetjük meg egy kicsit közelebbről.
Előadóművészetről, szakmai munkáról, együttműködésről és zenei tehetséggondozásról beszélgettem Vajda János Kossuth-díjas zeneszerzővel, a Trio Amici kamaraegyüttes tagjaival: Barra Ákos hegedűművésszel, Pusker János gordonkaművésszel, Sári Gergő zongoraművésszel, továbbá Szebenyi Sárával, a „Zenei Nevelésért” Alapítvány elnökével.
- Vajda János zongorán játszik, hegedülni tanult és a cselló is közel áll a szívéhez. Mikor gondolta és milyen indíttatásból, hogy zeneszerző legyen?
Vajda János: - A Lórántffy Zsuzsanna Általános Iskolába jártam, ahol néhány osztálytársam már zenével foglalkozott. Ez egyfajta mintakövetés volt. Én is elkezdtem rajta gondolkodni, hogy milyen jó lehet zenét szerezni. Néha elbizonytalanodtam, olyankor énekeltem is, de végül a zeneszerzés mellett döntöttem.
- A Trió tagjait kérdezem. Miért választották a zenei pályát?
Pusker János: - Négy éves koromban már nagyon sok bakelit lemezt hallgattam, amiből volt két hozzám közelálló: a Négy Évszak Vivalditól és szintén egy Vivaldi versenymű két gordonkára. Ekkor határoztam el, hogy mindenképpen csellózni akarok.
Sári Gergő: - Édesanyám foglalkozott hivatásszerűen zenével, ez meghatározta a gyerekkoromat is. Illetve más oldalról is jelen volt a klasszikus zene szeretete a családban. Szerettem zongorázni, de sokáig nem voltam biztos benne, hogy ezt a pályát fogom választani. 17 éves koromban döntöttem el véglegesen, hogy zongoraművész leszek.
Barra Ákos: - Zenész családból származom, szüleim is hegedűművészek, ezért ez nem volt kérdés. Az már inkább, hogy klasszikus, vagy könnyűzene felé orientálódjak. Végül a komolyzene mellett döntöttem. Hegedűművésznek lenni kiváltság, melynek tovább hagyományozása hivatás, megszerettetése pedig érték. Kodály Zoltán szavait idézném: „A lelki gazdagodás hatalmas forrásai erednek a zenéből. Azon kell lennünk, hogy minél többek számára megnyíljanak.”
- A Kossuth-díjas zeneszerző többféle műfajban alkot, művei között megtalálhatók a kórusművek, vonósnégyesek, operák, csak hogy néhányat említsek alkotásaiból. Melyik áll önhöz a legközelebb?
Vajda János: - Mindig az érdekel a legjobban, amit írok. Hol az opera, vagy éppen egy zongoramű, hol a vonósnégyes. Ösztönösen vokális vonzódás van bennem, de nagyon szeretek elkalandozni más területekre is. Mindig az éppen engem érdeklő műfaj áll hozzám a legközelebb, de ez változik a következő darabnál.
- Kik a példaképeik, mentoraik?
Sári Gergő: - Mivel a kamarazene az apropója beszélgetésünknek, így elsősorban Martos László személyét kell kiemelnem. Ő volt az, aki a főiskolán szélesítette a látókörömet, a kamarazene felé irányította az érdeklődésemet. Megtanított analitikusan, egészében szemlélni egy művet, és zeneileg is rávilágított számtalan összefüggésre. Kiemelném még a nagy művészek felvételeit, amelyek akarva akaratlanul formálják az ember zenei ízlését.
Pusker János: - Magyarországon nagyon sokan Weiner Leóra szoktak hivatkozni, mint a magyar zenei tradíció egyik meghatározó alakjára, aki egy csodálatos zeneszerző és pedagógus volt. Rengeteg kiváló zenetanár és hangszeres művész tanult nála. Például Simon Albert, akitől Martos László és Pusker Imre, a nagybátyám is tanult, aki a kamarazenével, zenekari munkával megismertetett. Mellettük Agócs Márta a középiskolai csellótanárom és egy olaszországi tanárom Rocco Filippini, akiknek rengeteget köszönhetek.
- Előadóművészként mi jelenti a legnagyobb feladatot? Mi kell ahhoz, hogy ezen a pályán valaki igazán sikeres legyen?
Barra Ákos: - Kezdetben egy hosszútávú célkitűzés jelenti a legnagyobb feladatot. A tanulmányok alatt az dől el, hogy milyen irányú törekvések alakulnak ki: van, aki kamarazenész lesz, van, aki szólista, esetleg tanár. A legérdekesebb a zenében mégis az - és minden választásra jellemző -, hogy megosztjuk egymással.
Pusker János: - Nagyon fontos a kitartás, a szorgalom és a képesség a megújulásra. Nálam sokkal nagyobb művészek sokszor elmondják azt, hogy kell egy nagy adag szerencse is, jókor lenni jó helyen, hiszen főleg ma már rengeteg kiváló hangszeres művész van a pályán.
Sári Gergő: - Minden alkalommal fontos, hogy újult erővel, nem szűnő kíváncsisággal nyúljunk a darabokhoz. A szorgalom, türelem, tehetség, rendszeresség és nem utolsósorban a kapcsolatok elengedhetetlenek egy sikeres pálya kialakításában. Meg persze a szerencse. A tanításban pedig az a tanár legfőbb feladata, hogy feleslegessé váljon, elérve azt a célt, hogy a tanuló külső segítség nélkül is tudja magát fejleszteni.
- Egy köznyelvben használt mondás szerint mindig van hova fejlődni, az ember mindig tud jobban teljesíteni. Mi motiválja önöket az előre haladásban?
Pusker János: - Mindenképpen a zene kell, hogy motiváljon egy hangszeres művészt. Onnan gyökerezik minden, hogy újabb és újabb rétegeit ismerjük meg a muzsikának: zeneileg és hangszer technikailag is képesek legyünk fejlődni. A Trio Amici olyan kortárs magyar zenéket keres, ami hiányterület a komolyzenei palettán. Például ilyen művek Vajda János Trio No.1. és Trio No.2. darabjai.
Barra Ákos: - A zeneművészetben egy olyan fordulópont következett be, hogy a művészek nagyon sok lehetőséget szerettek volna kipróbálni. Ezeknek a próbálkozásoknak sokszor mi is áldozatává váltunk. Mára a szerzők visszatértek arra a régi útra, ami azt kívánja közvetíteni, hogy az embernek egy koncert élményt jelentsen.
- Mikor és hogyan alakult meg a Trio Amici? Melyek voltak az előzetes tervek, célok?
Sári Gergő: - Ebben a felállásban a Trio megalakulása csaknem két évvel ezelőtt történt. Régóta ismertük egymást, hasonló érdeklődésű zenészek, hangszeresek vagyunk. Fontos a csapatban az egyensúly minden téren, ez egy ideális formáció alapításához vezetett.
Barra Ákos: - Számomra mindig fontos volt a kamarazene, és a közös beszélgetések formálták azt a lehetőséget, hogy az általam legkedveltebb műfajban, a kamarazenében tudunk együtt tevékenykedni. Külön öröm és nagy feladat kutatni, keresni valami újat a zenében, a megszokottól eltérő, ritkán megszólaltatott művekben.
- Hogyan ismerkedett meg a Trio tagjaival?
Vajda János: - Emlékeim szerint ez tíz évvel ezelőtt történt. Egy szerzői estem volt Debrecenben, ahol több más mű mellett a Trio No.1. is repertoárra került. Sári Gergő volt az akkori Trió zongoristája, akik egykori kollégánk: Martos László vezetésével tanulták meg ezt a művet. Aztán később a zongoraművész megkeresett azzal a kéréssel, hogy írjak egy új darabot nekik.
- Mikor találkoztak először Vajda János zeneszerző darabjaival?
Sári Gergő: - A főiskolai éveim alatt a Török Ágnes tanárnő által vezetett Canticum Novum kamarakórus tagjaként nagyon sok Vajda művet hallottam. Tíz évvel ezelőtt a főiskolán felkértek egy Vajda János szerzői esten való közreműködésre a korábbi Trióval. A zeneszerzővel ekkor kerültem közelebbi kapcsolatba. Ezután kérdeztem meg, hogy jelentett-e számára akkora inspirációt az előadásunk, ami egy újabb trió megírásához vezetne. A mai napig emlékszem tanár úr reakciójára: „A csúcson kell abbahagyni…” Ennek ellenére, nagy örömömre, néhány hónap után elkészült a Trio No.2., melynek ősbemutatója 2013-ban volt a Fészek Művészklubban.
Barra Ákos: - Zenei tanulmányaim során többször találkoztam magyar kortárs zeneszerzők műveivel, később pedig a Debreceni Filharmonikus Zenekarban Vajda János zenekari műveit is megismerhettem.
- Az alkotó a Trio No.2. művét az önök kérésére írta. Innen jött az ötlet, hogy hangversenysorozatot szervezzenek a mester műveiből?
Pusker János: - A „Zenei Nevelésért” Alapítvány egy sikeres pályázatot írt a Magyar Művészeti Akadémiához. Ennek eredményeképpen jött létre ennek az előadássorozatnak a megvalósulása.
- Milyen jelentősége van annak, hogy a koncertsorozat címe: „Az Y generáció és a kortárs magyar zene”?
Szebenyi Sára: - Rendkívül izgalmas zenei kezdeményezésnek ígérkezett az értékes, kortárs magyar zeneművek, generációkat átívelő és összekapcsoló megismertetése, népszerűsítése. Az innovatív programsorozat az elnevezését onnan kapta, hogy a koncerteken résztvevő előadóművészek valamennyien az Y generációhoz tartoznak, azaz az 1980-as években születtek. Közös jellemzőjük, hogy művésztanári hivatásuk mellett évtizedes múltra tekintő, kiemelkedő országos, sőt nemzetközi előadóművészi gyakorlattal is rendelkeznek, emellett pedig egy olyan új típusú, a technika és modernizáció világában is otthonos nemzedék tagjai, akiknek újszerű látásmódja a kortárs művészeti törekvések aktív közvetítőivé, alakítóivá és húzóerejévé teszi őket.
- Ahogyan elhangzott: alkotó és előadóművész egyaránt a művészeti törekvéseket közvetíti. Milyen volt a közös munka? Gördülékeny volt az együttműködés, vagy voltak nehézségek, akadályok?
Vajda János: - A Triónak voltak kéréseik, amelyeket én elfogadtam. Bizonyos hangok nem estek kézre, hiszen egy kotta soha nem tökéletes, ezért ezeket korrigáltuk. Ritkán volt alkalmunk találkozni, de nagyon gördülékeny volt az együttműködés, nem voltak nehézségek.
Barra Ákos: A szerző jelenléte mindig érdekes és inspiráló, különösen ebben az esetben, mivel tanár úr partnerként tekintett ránk. Meghallgatott minket két alkalommal itt Debrecenben, ekkor is nagyon konstruktív volt az együttműködés.
Sári Gergő: Mivel nincsenek kialakult előadói tradíciók, így a közös munka az autentikus szerzői utasítások miatt válik igazán értékessé. Első kézből juthatunk olyan háttér információkhoz, amelyek a művek könnyebb megértését és hitelesebb tolmácsolását segítik.
- Hogyan tudja a szervezet támogatni ennek a programsorozatnak a megvalósulását?
Szebenyi Sára: - A „Zenei Nevelésért” Alapítványnak „Az Y generáció és a kortárs magyar zene” elnevezésű programja a Magyar Művészeti Akadémia 2021-es évi támogatásával valósult meg. A Trio Amici Vajda János Kossuth-díjas zeneszerző műveit bemutató kortárszenei hangversenysorozatának a Debreceni Zenede Simonffy terme, a Debreceni Egyetem Zeneművészeti Karának Liszt terme és Budapesten, a Régi Zeneakadémia Kamaraterme adott otthont. Emellett civil szervezetünk önkéntes segítők áldozatos munkájával tudta létrehozni ezt a rendezvénysorozatot. Értékmegőrző- és értékteremtő zenei programunk szakmai hátterének biztosítékát és keretét Alapító okiratunk adta, mely hangsúlyos területkén külön kiemeli a hagyományos, magyar zenei kultúra támogatását és a zenei tehetséggondozás segítését.
- Milyen célcsoportot kívánnak megszólítani a hangversenyek alkalmával? Lehet-e a kortárs magyar zenét a felnövekvő generációnak úgy átadni, vagy tanítani, hogy ezeket az értékeket műveljék és szeressék?
Vajda János: - Ehhez elsőrangú pedagógusok kellenek, akik hisznek abban, amit tanítanak. Egy tanár ismerjen kortárs zenéket, legyenek kedvenc darabjai, melyek közül választanak a tanítási órán. Megérzi a gyermek, hogy ez nem egy kötelező szükséges rossz, hanem sokkal több, amit a tanár valamiért jónak tart, ezért a tanuló elkezd érdeklődni iránta. Ez egy nagyon nehéz feladat, mivel a mai zeneoktatás és énekórák száma egyre csökken. Erre a heti egy énekóra nem elég. Jó koncertekkel, könnyen befogadható, jól magyarázható könnyű darabokkal kell kezdeni a zene megszerettetését, akár gyermekről, akár felnőttről van szó, így lehet eljutni a szélesebb közönséghez. A későbbiekben ezt tovább lehet vezetni egy összetettebb, bonyolultabb zene felé.
Szebenyi Sára: - A zenei nevelés egyik alappillére és fő célkitűzése: zeneszerető, hangverseny-látogató közönség nevelése. A trió előadóművészei tanárként a mindennapi gyakorlatukban az ifjúság széles körével foglalkoznak: az általános iskolás korosztálytól kezdve, a középiskolásokon keresztül a főiskolai- és egyetemi hallgatókig. Különösen fontos, hogy nemcsak, mint tanáregyéniségek, hanem mint előadók is művészi- és emberi példát, perspektívát mutatnak növendékeik számára!
- A Trio Amici tagjai mindhárman a Debreceni Zenede kiváló művésztanárai. Alkalmasnak tartja a zeneművészeket ezeknek az értékeknek a továbbadására?
Vajda János: - Mindhárman rendkívüli érdeklődéssel, figyelemmel és nyugalommal vettek részt a próbákon, ezért úgy gondolom, hogy amikor tanítanak, akkor ugyanezt a viselkedésmódot képviselik. Kitűnő hangszeres művészek, ezért nem csak szóban, hanem gyakorlatban is meg tudják mutatni a növendékeknek, hogyan kell ezt hitelesen művelni. Tehát a válaszom: igen.
- A jövőben számos tehetség kibontakozásának lehetünk szem- és fültanúi. Talán a következő trió éppen a tanítványokból, a Z generációból fog megalakulni, akik meghallgatták a koncertet. A programok alkalmával milyen élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtak?
Szebenyi Sára: - Számunkra sok értékes tapasztalattal és tanulsággal zárult a koncertsorozat. Első és talán legfontosabb: hogy van igény és fogadókészség az értékes, kortárs, magyar zenei anyagra. Ezt bizonyítja a közönség számtalan pozitív és elismerő visszajelzése, valamint, hogy a három koncertre több mint 430 érdeklődő látogatott el októberben, novemberben. A hallgatóság külön kiemelte, hogy a művek között beszélgetés hangzott el Vajda János zeneszerzővel és az előadókkal a művekről, azok keletkezési körülményeiről, az alkotás folyamatáról, zeneszerző, előadók és a közönség kapcsolatáról. Gondoljunk bele, milyen izgalmas belelátni ezekbe a műhelytitkokba, hiszen a megelőző korok „nagymestereinek” művei már csak az előadói értelmezéseken keresztül jutnak el hozzánk!
- Terveznek újabb koncertsorozatot? Hol hallható a Trio Amici legközelebb?
Pusker János: Szervezés alatt áll egy határon túli előadássorozat Vajda János műveiből. Távolabbi céljaink között szerepel egy lemez kiadása is.
- Ha arra kérném önöket, hogy tanítsanak meg nekem valamit a következő tíz percben a zenéről, mi lenne az?
Barra Ákos: - A zene jelenléte az többről szól, mint ami bennünket körülvesz. A művészetek szerepe, hogy valamilyen többletértéket adjanak az emberi létnek. A gyermekeknek is azt szoktam közvetíteni, hogy ne csak egy szűkebb problémával foglalkozzanak, például, hogy hamis vagy tiszta a dallam, hanem legyen egy magasabb szintje az értelmezésnek, így a saját szerepünk is fontosabbá válhat.
Sári Gergő: - A zene - mint a többi művészet - az érzések kifejezése és az alkotókat ért hatások együttes leképezése. Mindenki, aki a sokféle zenei stílus között válogat, a személyiségéhez közeli élményeket keresi. Magunkat keressük, egyfajta külső megerősítésként. Ha minden szükséges alkotóelem rendelkezésre áll, akkor a mostanában közkedvelt és divatos kifejezésben, „flow élményben” részesülhetünk.
Pusker János: - Azt, amit Kodály Zoltán is vallott: „Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes”. Annyit tennék még hozzá, hogy aki eljut ahhoz a forráshoz ahonnan a zene fakad, az boldog ember.
Vajda János: - Két percig csendben lennénk, a maradék nyolc percben aztán meghallgatnánk Schubert C-dúr vonósötösének lassú tételét.
Uszó Ildikó
Új hozzászólás