Csütörtök délben egymenetes bunyó zajlott a Kossuth utcán, a Csokonai Színházzal szemben, a hírlap bolt előtt. Két hajléktalan verekedett össze.
A népes közönség előtt zajló pofonparti döntetlen eredménnyel zárult, mivelhogy a helyszínre érkező rendőrség nem engedte az összecsapás befejezését. A sérülések ellátására mentőt hívtak.
Nem előre meghirdetett küzdelemre került sor, ezért közönség sem válthatott jegyet a találkozóra. Ők a közeli buszmegállóban várakoztak, véletlenül válhattak az összetűzés nézőivé. Ingyen cirkusznak nem volt utolsó. Gyorsabban telt az idő a várt busz, troli megérkezéséig. Lehet, akadtak, akik sajnálták is, amiért a tömegközlekedési eszköz menetrendszerűen tűnt fel a Csonkatemplom felől. Az idősebbek megbotránkozva, a fiatalabbak vicces kommentekkel megfűszerezve figyelték az adok-kapottat.
Az egyik hajléktalan ismerős a debreceniek számára. A szakállas fickó a Faraktár és a Hajnal utcák kereszteződésében szokott kéregetni. A másik ismeretlennek tűnt a Kossuth utcán gyakran járóknak. A csillagos ég alatt alvók egy ideig békésen üldögéltek a hírlap bolt kirakata előtt. Kortyolgatták a tablettás bort. A műanyag flakon alján már kevés lötyögött. Valószínűleg ketten ihatták meg a két liter zömét, mert jól láthatóan a hatása alá kerültek. Sőt, bátran kijelenthető, tökrészegség állapotába süllyedtek. A hajléktalanok utcai jelenléte mindennapos, így míg nem kezdtek hangoskodni, senki sem figyelt rájuk. Nem tudni, mi miatt tört ki az ellentét. A helyszínre érkezők többsége az italon összeveszésre tippelt. Lehetett benne valami, mert a két fedél nélküli a butykost egymás kezéből próbálta kikapni. Egyszer a szakállas oly szerencsétlenül markolta meg a kétliteres nyakát, hogy kiömlött belőle a maradék. Erre a társa ököllel vágott az arcába. Komolyabb sérülést nem okozott. Részegen dülöngélve baj volt a találat erejével, pontosságával. A megsemmisítőnek szánt horognak csupán akkora lehetett az ereje, mint egy erősebb simogatásnak. Arra azonban elég volt, hogy a másik is hasonló módon válaszoljon. A második ütésváltást követően a járdára kerültek. A szakállasnak nagyot koppant a feje. Pillanatra el is kábulhatott, mert két szeme kétfelé nézett. Cimborája kihasználta az alkalmat és fekve rúgott az aléltba.
Ami azután következett, leginkább pókfocira emlékeztetett. Érdekes módon nem ökleiket használták, inkább lábuk erejében bíztak. Rúgások közt, mint a raptáncosok forogtak körbe-körbe az aszfalton. Volt úgy, hogy a másiknak a hátába sikerült egy jó erős találatot bevinni. A szakállas cimborája látszott felülkerekedni. A fölényhez hozzájárulhatott a kéregető korábbi sérülése. Két éve szokásos tarhálási helyén ütötte el egy autó. Komoly sérüléseket szenvedett.
Amikor a járdán vércseppek jelentek meg, ketten is rendőrt hívtak. Az egyenruhások hamar a helyszínen teremtek. Szétválasztották a verekedőket, egymástól biztos távolságra állították őket. Még a rendőrök vállai felett is nehéztüzérségi fenyegetéseket küldözgettek egymásnak.
A szakállas arca vérzett. A rend őrei mentőt hívtak. Azok is hamarosan megérkeztek. Ellátták a sebesültet, majd rendőri kísérettel mindkettőt a mentőbe tuszkolták. Vitték a detoxba józanítani.
Sajnos, a fedél nélküliek összecsapásai mindennaposak. Az állampolgárok többsége elfogadja a hajléktalanok döntését, önmaguk társadalmon kívül helyezését, de az alapvető együttélési szabályok be nem tartását nehezen tolerálják. A rászorultakat bizonyosan sokkal többen segítenék, ha magatartásuk normatartóbb lenne, ha az adományokat, segélyeket nem cigarettára és alkoholra költenék.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás