Az első felhang általam generált. A művész úr nem tehet róla. Egyik magántanítványom nyolcadikos és éppen Ady a tananyaga. Belenéztem tankönyvébe, és komolyan felháborodtam.
Hogyan nevelhetünk nemzedékeket helytelen információkkal? Alföldy Jenő – Valaczka Andrea: Irodalom 8. osztály c. tankönyve, melyet 2013. december 17-én tankönyvvé nyilvánítottak, hemzseg a hibáktól. A tanulandók 30. oldalán Ady Endre szülőhelyével kapcsolatos képet közölnek, alatta a felirat, idézet a „Hazamegyek a falumba” költeményéből: „Engem az én falum vár”. A képen egy régi kis település látképe, hegyekkel. Aki járt Ady Endre szülőfalujában, jogosan háborodik fel, ugyanis Érmindszent (jelenleg Ady Endre) sík vidéken fekszik. A legközelebbi dombok is tőle keletre, húsz kilométerre, Tasnádnál bukkannak fel. A könyv 32. oldalán megint tárgyi tévedés. A könyv írói Ady Endre utazásairól írtak. Képpel illusztrálták. Azon egy 424-247-es sorozatú mozdony látható. Nos, az első „Bivaly” vasutas becenévre hallgató gőzlokomotív első próbaútját 1924-ben futotta, Pest és Vác között. A nagy költő nem láthatta, hiszen 1919. január 27-én elhunyt.
A második felhang helyszíne már a Déri Múzeum, ahol Hobo premiert tartott. Ady Endre verseiből összeállított, „A föltámadás szomorúsága” c. műsorát mutatta be. Az újabb estet komoly érdeklődés előzte meg, hiszen a korábbi Faludy és József Attila (ezért Kossuth-díjat is kapott) estjei komoly sikert arattak.
A november 28-i előadás furcsa jelenettel kezdődött. Hobo bevonult a színpadra, belekezdett Ady „Poéta és publikum” c. publicisztikájába, amikor két sor után megállt és verbálisan támadt az egyik, második sorban ülő nézőre, aki fotózott. A szóváltás lényege az volt, hogy Hobo szerint az illetőnek fényképezésre nem volt engedélye. Kifogásolta az illető bocsánat kérésének elmaradását, majd felszólította: „Húzzon el!” Öt perc szünetet jelentett be, majd kivonult a színpadról. Az érintett a múzeum munkatársa. A fényképeket a műsor népszerűsítése végett készítette.
Az Ady est öt perc múlva Hobo bocsánatkérésével kezdődött (a műsor végén kezet is fogott a megsértettel), majd újra kezdte a publicisztikát. Az előadás élvezetében hosszabb ideig zavart az intermezzo. Hobonak komolyan kellett dolgoznia, hogy elfeledkezzek róla. Megtette. Lebilincselően interpretálta a költő verseit. Társadalomkritikai munkáival kezdte, majd kimaradhatatlanul következtek szerelmi lírájának ismert opuszai (Héja-nász az avaron, Őrizem a szemed). Kihagyta azokat a verseket, melyek a szocialista rendszer preferált költeményei voltak (Disznófejű nagyúr, Dózsa György népe).
Hobo, az Ady versek néhányikát megzenésítve adta elő. A jól ismert, oktávot szívesen váltó Hobo hanghoz illő zenei aláfestés izgalmakat tartogatott. Az elektromos hangzást egy piszton állandó megszólalása magában is csemegévé tette a kísérő zenét. Hobo szabad előadási stílusa már csak hab a zenei élvezetek tortáján. A nézők jónéhányikának ütemes fejrázása erősítette véleményem, mely szerint a zene telitalálat.
A kezdést feledném, bár Hobo emberi nagysága az intermezzo „lerendezésében” is megnyilvánult. Az Ady anyag kitűnő. A Vidnyánszky Attila rendezte est megint csak a honi irodalom és színjátszás jeles alkotása.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás