A mai napig előfordul, hogy kisebb településeken élő idős emberek kiülnek a házuk kerítése elé eszkábált padjukra. Szomorú látvány az ölbe tett kezű, ráncos arcú, semmibe révedők, ahogy szinte érezni agyuk üresjáratát.
A se mozgás, se gondolkodás dementálódáshoz vezet. A kint ülők mintha semmi mást nem várnának, mint a halált, mely megváltaná őket a küzdelmes, öregkorra keserves élettől. Mert minek élni? Nemhogy dolgozni nem tudnak, kezüket is alig bírják már emelni. A gyerekek régen kirepültek a családi fészekből. Messze a szülői háztól, külhonban kovácsolják szerencséjüket, Csak nagy ritkán jönnek haza. Nincs cél, ami erőt, távlatot, életkedvet adna.
Erzsók mama hisz az élethosszig tartó tanulásban. Élemedett kora ellenére pallérozza elméjét. Mondjuk, szégyellne már egyetemre járni, de ettől függetlenül mindent megtesz agysejtjei foglalkoztatására. Kívülállóknak haszontalannak tűnő dolgokkal tömi fejét, szórakoztatja nyugdíjas klubbeli ismerőseit. Kétjegyű számok szorzatait papír nélkül számolja ki, fejben sakkozik, újabban keresztrejtvényt plajbász mellőzésével fejti. Szép korú társai időről-időre próbára teszik. A minap elsoroltatták vele a Miskolc – Debrecen vasúti viszonylat állomásait. Az elmés hölgy kissé lenéző mosollyal vágott bele. Szemei potya feladatot sugalltak. A feladat könnyűségét szóban is kifejezte:
- Nekem ez ujjgyakorlat. Miskolc Tiszai pályaudvar – Felsőzsolca – Hernádnémeti-Bőcs - Tiszalúc – Taktaharkány – Taktaszada – Szerencs…
A felsorolás végeztével begyűjtötte a hallgatóság elismerő tapsát. A tenyerek keltette zaj csillapultával Karesz bá’ tette próbára.
- No, Erzsók! Sorold fel a 4-es út kanyarjait, Debrecenből Nyíregyháza felé indulva!
- A GÖCS-nél enyhe bal kanyar, az apafai vasútállomás előtt közepes bal kanyar, a pallagi elágazás előtt közepes jobb, Bocskaikert-Monostordűlőnél közepes jobb, Bocskaikert táblánál közepes jobb…
Hibátlanul citált, sőt jelezte a sebességkorlátozó közlekedési táblák helyét is. Annus néni a Debrecenből közlekedő vonatok indulási idejét tudakolta:
- Hétköznap vagy hétvégén? – kérdezett vissza a vizsgáztatott.
Társaság a hétköznapi menetrendre szavazott. Erzsók mama azonban huszárvágással rukkolt elő:
- A Nagyállomáson a vonatok ütemes menetrend szerint érkeznek és indulnak. Így a napi közlekedés időpontjai könnyen megjegyezhetők. Például Pest felé az IC vonatokat minden óra négy perckor menesztik.
- Ha nem késik – vetette közbe Józsi bácsi, a legidősebb.
Ha már nála volt a szó, újabb tudásgyakorlásra kért.
- Erzsók! Sorold fel az Árpád-házi királyokat!
A minden tudó néni könnyedén idézte az uralkodók regnálási sorrendjét:
- I. István, Velencei Péter, Sámuel, majd megint Velencei Péter, I. András, I. Béla, Salamon, I. Géza, I. László… - és így tovább, hiánytalanul.
- Erzsók! Egyáltalán van olyan, amit nem tudsz? – kérdezte fejét csóválva legjobb barátnéja.
A néni elnevette magát:
- Nem tudok főzni. Nem kellett megtanulnom, mert hites uram szakács volt. Istenien főzött. Meg is látszik rajtam - mutatott elterebélyesedett testére.
A vizsgáztatást hétköznapibb beszélgetés váltotta. Volt szó ebédről, gyerekekről, időjárásról, a világ dolgairól. Így gyorsan repült az idő. A nap végén Erzsók mama hazaballagott. Az interneten keresztrejtvényeket keresett, amelyeket aztán szakmányban fejtette kedvenc tévésorozata kezdetéig.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás