„Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes.” – Kodály Zoltán szavai a mostani helyzetet tekintve talán még inkább érvényesek, mint valaha. A mindennapos stressz, szorongás ellen valóban gyógyír lehet a muzsika. Azonban, milyen szerepet is tölt be a zene és miért is érdemes már minél korábban beépíteni az életünkbe? Ennek jártunk utána a debreceni Kodály Zoltán Zeneiskola egyik zenepedagógusával, Kissné Galuska Anikóval.
- Hány éves korában kezdett el hegedűt tanulni?
- Úgy kezdődött, hogy Kecskeméten jártam olyan óvodába, ahol már a kicsiket is Kodály-módszerrel tanítják, játékos, éneklős foglalkozásokon vettem részt. Forrai Katalin is eljött egyszer az óvodába felvételt készíteni a gyerekekkel, ott improvizáltunk, és azt mondta az óvónőnek, hogy ebből a gyerekből biztos zenész lesz. Olyan dolgokat csináltam, ami nem annyira jellemző egy átlag gyerekre, és már akkor látszódott, hogy nekem valamilyen zenei érdeklődésem lesz. Kiskoromtól kezdve nagyon érdekelt a zene. Édesanyám Kodály iskolába íratott be, és ott lehetett hangszert választani. Először zongorát választottam, de nem voltak sikerélmények, így egy év után váltottam a hegedülésre. Juhász Géza hegedűtanárhoz kerültem, és ott azonnal jöttek a sikerek. Egy félév után már zongorakísérettel játszottam egy komplett darabot.
- Gyermekként milyen hatással volt önre a zene, illetve hegedűtanulás?
- Nagyon szerettem gyakorolni egyre többet és többet. Kecskeméten a Kodály iskola kifejezetten nagy hangsúlyt fektetett a zenetanulásra. Mindennap volt énekóránk, több kórusba is jártam, illetve zenekari próbákra. A másik fontos tényező pedig, hogy nagy volt az összetartás és ez a mai napig megmaradt. Olyan közös élményeink voltak, amelyek gyerekként összekovácsoltak minket, és nagyon jó közösséggé váltunk. Az első külföldi utam egy kórusverseny volt Bécsben, ami hatalmas élmény volt.
- Mit tanult a tanáraitól?
- Nagyon jó pedagógusok tanítottak. Juhász Géza, akinél kezdtem a hegedűtanulmányaimat, mind emberileg és szakmailag kiváló ember. Sokszor tartott különórákat is, ha például egy versenyre készültünk. Ő nekem a mai napig egy igazi példakép. Azt gondolom, hogy az igazán jó pedagógus az, aki aktívan is tud muzsikálni, mert többet tud adni a gyerekeknek és ez által mi tanárok is folyamatosan tanulunk. Például az, hogy én a szimfonikus zenekarban is dolgozom és fellépek, ez egy folyamatos tréning, mert nekem is ugyanúgy képezni kell magamat és gyakorolni, amiből a gyerekek is profitálnak. Nem csak elmondom, hogyan kell, hanem meg is tudom mutatni. Vagy akár egy hangversenyre, hogy ha elhívom őket, akkor ott meg is láthatják, hogyan szól a valóságban a zene, egy zenekar és sokkal többek lesznek általa.
- Mikor döntötte el, hogy a tanári pályára lép?
- A zenei pálya nem rögtön fogalmazódott meg bennem, én csak szerettem hegedülni. Nem gondoltam, hogy ezzel fogok felnőttként foglalkozni, viszont a pedagógia mindig is érdekelt. Aztán, amikor bekerültem a Zeneművészeti Főiskolára, Pécsre már nem is volt kérdés, hogy pedagógus leszek-e vagy sem. Nagyon sok produkcióban részt vettem, ami hatalmas rutint adott a fellépésekben, és emellett élveztem a közös zenélést is. Utána a Zene Akadémiára felvételiztem, hogy megcsináljam a művészképzést, amelynek volt egy kihelyezett, debreceni tagozata, amit itt fejeztem be, így mélyhegedűművész és tanár lettem. Aztán jelentkeztem a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskolába Debrecenben, fel is vettek és a mai napig ott dolgozom főállásban. Igazi hivatásomnak tartom, nagyon élvezem, hogy mindenféle korosztályt tanítok. Minden egyes tanítványomból próbálom a saját maximumát kihozni.
- Milyen előnyei, illetve hátrányai vannak gyerekként a zenetanulásnak?
- Leginkább csak előnyét látom a zenetanulásnak. Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy írassa be a gyerekét zeneiskolába, még akkor is, ha nem olyan jó hallású vagy lehet, hogy nem mutat olyan nagy érdeklődést a zene iránt. Nekünk, zenetanároknak az is a szerepünk, hogy a zene szeretetére is neveljük a gyerekeket és ezt próbáljuk meg közvetíteni az eljövendő generációnak. Úgy gondolom, hogy a zenetanulás egyáltalán nem felesleges, sok más előnye is van. Például fejlődik a finom motorikai képesség, a koncentráló képesség, sok matematikai terület jobb lesz a zene által. Valamint, megtanulják, hogy hogyan kell kiállni egy fellépésen vagy hangversenyen és abban az időben, hogyan kell a tudásuknak a legmagasabb szintjét hozni. Ezt a képességet pedig az élet más területein is fel fogja tudni használni. Vannak munkahelyek, ahol már felismerték, hogy milyen előnyei vannak a zenetanulásnak. Negatívumként talán annyit tudnék mondani, hogy a folyamatos gyakorlás mellett kevesebb idő jut a szórakozásra.
- A korai gyermekkori találkozás a zenével pozitív hatással van az értelmi fejlődésre?
- Kodály azt mondta, hogy mindenkit lehet fejleszteni, hogy ha elég korán kezdik. Az volt a szemlélete, hogy már csecsemőkorban az anyák is alkalmazzanak módszereket, amelyekkel fejleszthetik a gyermek zenei, illetve egyéb képességeit is. A mondókák, gyerekdalok, ölbe ültetős játékok segítik a kötődést, valamint sokkal jobban megtanulnak ezek a gyerekek az anyanyelvükön beszélni. Akikkel nem foglalkoznak így, ott beszédhiba alakulhat ki, mert a gyerekek manapság a tévéből, okostelefonból tanulnak meg kommunikálni. Mivel ott nem tagolva beszélnek, nem tudja a gyermek igazán rekonstruálni az elhangzottakat. Tehát korai korban a zenei játékok tanítása nagyon fontos.
- Milyen módszereket szükséges alkalmazni egy gyerek és egy felnőtt diák esetében?
- Megvan mindkettőnek a maga előnye. A pici gyerekeknél adott a lehetőség, hogy bármi lehet belőle. Az alapokat jól le kell rakni az elején. Egyébként az a tapasztalatom, hogy szeretnek hozzám járni a gyerekek, úgy érzem, hogy élményt is ad az óra nekik, ugyanakkor elég szigorú is vagyok. Minden gyereknél egyénenként változik, hogy milyen módszerek válnak be. Ez egy folyamatos, kreatív munka, mert mindig gondolkodni kell, hogy mi legyen a következő lépés. Nagyobb gyerekek esetében, megint másfajta technikai módszereket kell alkalmazni, mert ott már a zenei kifejezésformákat, előadásmódot tanítjuk. Ha valaki felnőtt korban kezd el hegedülni tanulni, sokkal nagyobb léptekben tudunk haladni, könnyebben megy a többfelé figyelés is általában, az információt is másképp adom át. Tehát az a hátrány, hogy ők nem kicsi korban kezdik, kiegyenlítődik azzal az előnnyel, hogy nagyobb mértékben lehet velük haladni. Összességében úgy gondolom, hogy soha nem késő.
- Mi a véleménye a Kodály-módszerről?
- Kodály megelőzte a korát azzal a szemléletmóddal, ahogyan tanított és ahogy a zeneoktatást hivatásának és küldetéstudatának érezte. Nagyon szerette volna, hogy mindenhol, mindennap legyen énekóra, sok kórus legyen az iskolákban. Sajnos nagyon sok minden nem tudott megvalósulni és hanyatlik az öröksége. Úgy vélem, hogy a mai zeneoktatásban egyre hátrább szorulnak azok az eszmék, amelyeket ő képviselt. Nem csak összegyűjtötte a népzenéket Bartók Bélával és Vikár Bélával, hanem komponáltak is olyan zeneműveket, amelyek népzenei alapokra épültek. Ezeket úgy hozta létre, hogy a mai napig érvényes muzsikák születtek meg belőlük és egy összzenekari hangzást hoznak létre. A világ minden táján játsszák a darabjait, és így a magyar népzene tovább tud élni. Ő azt mondta, hogy „akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig” és érdemes ezt már a legkisebb korban megtanítani.
- Mit gondol, az emberek manapság kevesebbet tanulnak zenét?
- Úgy érzem, a szülők úgy ítélik meg, hogy nem lesz közvetlen haszna belőle a gyereknek. Illetve, a mai diákokon is azt látom, hogy nem divat olyasmivel foglalkozni, amiből konkrétan anyagi vagy bármilyen haszon nem lesz. Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes. Meg lehet próbálni kizárni az életünkből, de meg fogjuk érezni a hiányát. Ettől függetlenül jönnek még bőven jelentkezők a zeneiskolába, és amíg így van, addig bizakodó vagyok, hogy az elkövetkezendő generációk is fontosnak fogják tartani a magyar zenekultúrát, a magyar zenehagyományokat, magát a komolyzenét.
Ferenczi Dóra
Új hozzászólás