Közeleg az ünnepnap, amely valamennyi jóérzésű, Debrecenben vagy az ország más táján élő Loki-szurkoló számára egyedülálló karizmával rendelkező évforduló: a Vasutas 120. születésnapja. Úgy tűnik, hogy a DVSC bajnoki szezonjának alakulása is okot adhat majd némi örömre.
A legutóbbi hazai mérkőzés egyenesen rémisztő volt, hiszen úgy tűnt, az OTP Bank Liga mezőnye egyenesen leköröz bennünket, Dzsudzsákék játéka egy cseppet sem volt biztató, és hiába a nagy halak legyőzése, a Lokin csak a csoda segíthet. Aztán rájöttünk, kár máris a szezont siratni, hiszen ilyen mentalitással és ilyen szurkolókkal még a legnagyobb riválisok ellen is van keresnivalója a piros-fehéreknek a pályán. Ami azt illeti, a Mezőkövesd ellen elszenvedett 4-1-es hazai kiütés jogosan adott okot pesszimizmusra, hiszen a közvetlen rivális Gyirmót is diadalmaskodott abban a fordulóban, ráadásul az ugyancsak közvetlen közelünkben álló Honvéd legyőzte Kispesten a fehérváriakat. Apropó, Fehérvár. A tabella szélsőséges kettéosztottsága miatt senki sem érezheti magát biztonságban az első három hely alatt, hiszen a jelenleg nyolcadik pozícióban szerénykedő Debrecentől mindössze négy pontnyira tanyázik a negyedik helyen a piros-kék alakulat, ellenben a cívisvárosiaktól a jelenleg veszélyeztetett Újpest is mindössze néggyel van lemaradva, egyetlen egységnyivel a lilák mögött pedig az MTK tölti be a sereghajtó szerepet. No, de miért pont a Loki lenne az, aki átadja helyét a feljutóknak?
Annál inkább teszem fel felháborodva ezt a kérdést, hogy Carillo-mester megmondta, hogy Felcsútról kapott gól nélkül fognak a srácok hazatérni. Így lett? Így! Végre szervezett futballt láthattunk, Deslandesék részéről igen agilis és koncentrált védekezést, amelyet a Puskás, akarom mondani, a felcsútiak csak kimondottan nyögvenyelősen tudtak áttörni egy-egy eredményesebb pontrúgás után. Ha el is jutottak az ötösig, Gróf máris érkezett, hogy hatástalanítsa az akciót. A kisebbik Babunski, Dorian pedig úgy gondolta, ha már lúd, legyen kövér! Kétszer vette be mesterien a Pancho Aréna hazai kapuját. Idegenben meglett tehát a másik nagy bajnokesélyes elleni győzelem is. Az elsőt, a Ferencvárost ugyanis itthon győztük le, ugyancsak 2-0 arányban. Majd a Fehérvárt is felülmúlta a Carillo-legénység idegenben, most pedig Felcsút sem tudott pontot szerezni. Ezek a pontok pedig annál értékesebbek, hogy nehéz meccsek következnek, ám felfokozott mentális állapotban. Az MTK érkezik, a Honvéd pedig fogadja majd a debreceni srácokat. Ez utóbbi ellen már jelentős rutinja van idén a Vasutasnak, hiszen a szezon legelején és ősszel is nagyarányú győzelemmel gyűjtött 3 bajnoki pontot. Ennek fényében pedig március 12-én az egész város együtt, a stabil bennmaradás és a tabellán fentebbjutás reményében harcol majd és áll a Loki mögött, hogy a régi nagy ellenfél újpesti gárda feletti nagyerdei győzelemmel ünnepelje Debrecen a DVSC 120. születésnapját.
A piros-fehéreknek tehát bőven maradt esélye arra, hogy elkerüljék a két utolsó helyet, hiszen ehhez fogható szervezett, példásan csapatszerű futballal és szoros, az ellenfél számára zavaró védekezéssel – mint látjuk a példát – nem lehetetlen megfogni a legnagyobbakat sem. Nem a Vasutas feladata, hogy újból a másodosztályú vágányra váltson. Ellenben a jelek szerint jövőre újra remek hangulatú rangadókat vívhat majd a Diósgyőrrel, vagy a Vasassal. Habár az angyalföldiek dolgát még akár Nyíregyháza is nehezítheti az élvonalbeli szereplésért folytatott harcban. Na, jó, kiegyeznénk egy előosztályú nagyerdi Loki – Nyíregy-derbivel is – és akkor a 12 évtized tiszteletére még a legősibb keleti rangadón is ünnepelhetnénk a Vasutas-legényeket.
Barna Marci
Új hozzászólás