Új tanév kezdődött. Friss jövevények népesítették be a középiskolai kollégiumot. Csupa, egymásnak ismeretlen fiú és lány egy fedél alatt. A másodikon a fiatalembereket, az elsőn az ifjú hölgyeket helyezték el.
A kollégium rendjét éjjel-nappal nevelőtanárok vigyázzák, így nem könnyű egy fiú-lány ismerkedés kezdeményezése. Ám nincs lehetetlen, aki nagyon be akar csajozni, az nincs híján az ötleteknek.
Az egyik kilencedikesnek első pillanatra megtetszett egy alacsony, filigrán, kedves arcú, barna hajú lány. Mondhatni: szerelem az első látásra. Csak hát a szintkülönbség és a nevelők!
Fiatal hősünk napokon át gyötrődött, nem jutott eszébe semmilyen épkézláb ötlet. A szerelem azonban legyőz minden akadályt. Az agyat csúcsra járatta az érzelmek láza, s pattant ki az isteni szikra:
- Ez az! Teáskanna – csapott homlokára.
De vajon mi köze a kannának az ismerkedéshez? Nos, a szándék és a kanna nagyon is összefügg. A fiú estére hosszú madzagot szerzett. Egyik végét rákötötte a teát tároló fülére, majd az emeleti korláthoz lopózott, úgyhogy az éjszakás nevelő ne vegye észre. Az első emeletre lógatta az ismerkedés eszközét. Murphy törvénye szerint, ami elszakadhat, az el is szakad. Ez esetben is ez történt. A kanna komoly erővel csapódott a kövezetre, durrant akkorát, mint egy kilőtt tüzérségi lövedék. Mondani se kell, hogy a késő esti csendet szétrobbantó durranásra ijedten tódultak a folyosóra a közeli szobák lánylakói, köztük a fiú szívszerelme. Ő ért először a romokhoz, emelte fel a néhai kanna csorba fülét. Felnézett, tekintete találkozott a fiúéval. A fiatalember idétlen grimaszt vágva tárta szét karját, mintha azt jelezte volna, hogy nem tehet róla, ám fizimiskája hamar túláradó mosolyba váltott, s küldte hőn áhított hölgye felé.
A bimbózó románcot az éjszakás nevelő dühös utasítása akasztotta meg:
- Fiam, fogd a seprűt és seperd össze! – bökött a törmelékhalmazra.
A pillanatok alatt beszerzett takarítóeszközökkel boldogan rohant az első emeletre. Kettesével vette a lépcsőket, csakhogy minél hamarabb imádottja közelébe kerülhessen. Lajhárt megszégyenítő lassúsággal sepregetett. Mellette állt a lány. Kezében úgy tartotta a csonka fület, mint egy szent ereklyét. A szerelmes ifjú időnként királynőjére pislantott, az meg hevesen viszonozta. Egyszer azonban minden véget ér, azaz a törmeléket is előbb-utóbb a lapátra kellett varázsolni, mert a nevelő erősen sürgette a befejezést. Búcsúzóul távcsókot lehelt a lány felé, aki azt szívére tett kezével szorított magához.
Negyedóra múlva a fiú barátjával telózott. Hosszasan ecsetelte a lány éteri szépségét. A beszélgetés zárásaként szent fogadalmat tett:
- Ha nem jön össze a kapcsolat, kiköltözöm a kollégiumból.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás