A tüntetők harmincfős delegációját Komócsin Zoltán fogadja, a követelésekről megkezdődnek a tárgyalások. Később a tüntető tömegnek Székelyhídi Ágoston negyedéves bölcsészhallgató jelenti be, hogy a pártbizottság vezetői elfogadják az ifjúság követeléseit, mint például: a fiatalság követeléseit vegyék komolyan, hozzák nyilvánosságra; Nagy Imrét helyezzék vissza funkcióiba; Rákosit fosszák meg minden funkciójától; vonják ki a szovjet csapatokat.A tüntetés híre gyorsan terjed a városban, eljut a külvárosi üzemekbe is, ahol egymás után tartanak munkásgyűléseket, megfogalmazzák követeléseiket. Az üzemekből is tüntetők indulnak a belváros irányába. Délután négy órára mintegy 30-35 ezer ember árasztja el a városközpontot. Innen fél hat körül vonulnak a Kossuth utcai rendőrkapitányság épülete elé. Az ÁVH-sok a tömegbe füstgránátokat dobálnak, riasztó lövéseket adnak le, majd élessel lőnek.Október 23-án késő délután Suba József börtön őrparancsnok, egyben alparancsnok családjával sétál a Kossuth utcán. A forradalom híréről még nem értesül, ezért meglepi az utcán vonuló tömeg látványa, követelések skandálása. Rosszat érezve hozzátartozóival igyekszik a tömegből kikeveredni, amikor a rendőrkapitányság épülete felől géppisztolysorozatokat hall. Családjával a színház mögé menekül, onnan pedig a Blaháné utcai bérelt lakásba siet. Szeretteit biztonságban tudva, mellékutcákat választva a börtönbe igyekszik. Ott a szolgálatban lévők a tüntetésről, a lövöldözésekről nem tudnak semmit. Tóth János intézetparancsnokot továbbképzésre rendelték, Debrecentől távol tartózkodik, a megbízott parancsnokot, a Sátoraljaújhelyről vezényelt Széll Andrást pedig nem érik el. Információkért és utasításokért a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságával próbálnak kapcsolatba kerülni, de telefonon elérhetetlen. Végül a rendőrkapitányság ügyeletét hívják, ahol érdeklődésükre az ügyeletes röviden közli: forradalom van.Mivelhogy se a megbízott parancsnokot, se az Országos Parancsnokságot képtelenek elérni, a szolgálatban lévő állományt összehívják és a börtön irányítására katonai tanácsot alakítanak. Vezetőjének Botos Imre őrparancsnokot választják. A gyűlésen megbeszélik a kialakult helyzetet, és arra az elhatározásra jutnak, hogy a szolgálatban lévő állomány két alternatíva között választhat: vagy egy órán belül hazamennek, vagy a hosszabb, akár többnapos benntartózkodást választják. Mindössze hárman hagyják el az intézetet, a többiek vállalják a bizonytalan idejű szolgálatot. Abban is megegyeznek, hogy az eseményeket nem hozzák a fogvatartottak tudomására. Lehetőleg új, hírekkel rendelkező fogvatartottakat nem fogadnak be, de ha mégis arra kényszerülnek, akkor a körlet földszinti zárkáiban a többiektől elzárják azokat, ügyelve a kapcsolatteremtés minden formájának csírájában történő elfojtására.Az elkövetkező napokban a börtönben nyugalom honol, a napirend szerint folyik a tevékenység, a munkáltatás, a séta. Pontosan meg nem határozható napon az intézetet háromfős küldöttség keresi fel. Vezetője Csorba László alezredes, a Forradalmi Bizottmány tagja. Börtönben fogvatartott politikai foglyok felől érdeklődik, de ilyenek nincsenek. Rákérdez a fogvatartottak hangulatára, tudnak-e a forradalomról, vannak-e információik. Suba József őrparancsnok válasza megdöbbenti, mely szerint az állomány nem tájékoztatja a foglyokat a kinti eseményekről, de elfogadja indokát, mert megérti, az intézet számára létérdek egy esetleges zendülés, fogolylázadás megelőzése. Az információs csatornák elzárásával, a mindennapi tevékenység fenntartásával biztosítják a rendet, nyugalmat. Az ellenőrzés végén Csorba alezredes katonákat küldene az intézet biztonságának erősítésére, de a katonai tanács a felajánlást elhárítja, mivelhogy idegen fegyveresek megjelenése a rabok körében nyugtalanságot keltene. Eddig is rendet tartottak, ezután is képesek lesznek.November 3-ról 4-re virradó éjszaka, az éjféli váltás után az éjszakai szolgálatban lévők robbanások hangjaira lesznek figyelmesek. Azonnal hívják a rendőrkapitányság ügyeletesét, aki azonban megnyugtatólag válaszol: gyakorlat van. Később a rendőrügyeletes visszatelefonál, és jelzi, bizony nem gyakorlat van, hanem éles bevetés, oroszok vonulnak be a városba.Még november 4-én telefonon érkezik az utasítás, hogy a körlet harmadik emeletét ki kell üríteni, és átadni az oroszoknak. A szovjet katonák estére meg is érkeznek. Szuronyos puskáikkal foglyokat terelnek a harmadik szintre. A vörös csillagosok nem adnak tájékoztatást a foglyok kiléte felől, nem állnak szóba a börtön személyzetével, minden közeledési kísérletet durván visszautasítanak, a szintre nem engedik fel a börtönőröket. Annyi azért kiderül, hogy a foglyok magyarok, bár többet nem sikerül megtudni, mert a vöröskatonák az őrzöttek számára megtiltják a beszélgetést. Ha megszólalnak, puskatussal vágják szájba. Az oroszok két hétig őrzik foglyaikat, a harmadik emeleti körletrészt azután adják vissza.November 4. után két héttel három letartóztatott kerül befogadásra az intézetbe. Köztük van a Forradalmi Bizottmány volt tagja, Csorba László alezredes, akit rövid fogva tartás után a fővárosba szállítanak. Forradalmi tevékenysége miatt elítélik. Nem tudni, mekkora ítéletet kapott, csak annyit, hogy szabadulása után infarktusban meghal.Az 1956-os forradalmat követően a börtön politikai letartóztatottakat is fogad. Nappal kihallgatások folynak, de másnap szállítják is őket a fővárosba. Talán egy kivétel történik ezen eljárás alól, mégpedig, amikor a debreceni Csokonai Színház színésze, Mensáros László befogadása történik. 1958. augusztus 22-én Budapesten, bátyja Hajnal utcai lakásán tartóztatják le, viszik a Maros utcai rendőrőrsre. Akkor már folyik a büntetőeljárás Mensáros ellen. Mozgalomban való részvétellel vádolják, mivelhogy a művész aktívan közreműködött a forradalom debreceni eseményeiben. A fővárosból vonaton szállították Debrecenbe. A kísérő őr – szabályellenesen – nem bilincseli meg a művészt, az utasok előtt nem akarja nehéz helyzetbe hozni, Mensáros pedig becsületszavát adja, hogy nem szökik meg. A debreceni börtönbe 1958. augusztus 26-án fogadják be. A 497-189 törzsszámot kapja. A bíróság első fokon elítéli, majd 1958. október 24-én elszállítják a Budapesti Országos Börtönbe. 1958. december 31-én a másodfokú tárgyaláson bizonyíték hiányában az ügyet visszautalják első fokra. 1959. április 9-én a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2 év 2 hónap börtönre ítéli. Országosan a politikai elítéltek jelentős része az 1963-as amnesztiával szabadul. Ez a kedvezmény a debreceni börtönt nem érinti, mert falai között politikai foglyokat nem tartanak. Somogyi Ferenc
Új hozzászólás