Vízválasztó, avagy sorsdöntő hét következik a pedagógustiltakozási mozgalomban. Az orbáni oktatási reform visszavonását követelők egységes, nagy tömegű fellépése megkerülhetetlen tényezővé nőheti ki magát, amelyre a kormánynak mindenképpen lépni, főleg engedni kell.
Vagy a háttérben folyó aknamunka, megfélemlítés, retorziók kilátásba helyezése, akár elbocsátással való fenyegetőzés éri el hatását és a mozgalom lassan kifullad. Azaz vízválasztó lesz az április 15-ei és 20-ai sztrájk.
Április 12-én szép nap köszöntött hazánk állampolgárainak többségére. Nemcsak azért, mert a nyugdíjasoknak ezen a napon utalják havi apanázsukat, hanem mert a parlament visszavonta az egy éve megszavazott vasárnapi boltbezárási törvényt. Annak idején a rendelkezés életbe léptetésekor sokan érezték szabadságjogaik csorbítását, így hiába volt a kormánykommunikációs erőlködés (család, pihenés), a népnek nem tetszett. Most, amikor a MSZP megvívta harcát az izomagyúakkal, Erdősi Lászlónéval, a Nemzeti Választási Irodával, a boltbezárások megszüntetésével kapcsolatos népszavazási kezdeményezésben a Kúria mondta ki a végső szót, helyt adva a szocialista párt panaszának, a Fidesz gyorsan visszakozott. A népszavazási aláírásgyűjtéssel a MSZP tuti győzelmet aratott volna. A Fidesz nem kívánt beleszaladni egy ekkora zakóba, ezért menteni, ami menthető alapon, elébe ment az eseményeknek: valamit megmenteni rohamosan csökkenő népszerűségéből. Ám rossz Fidesz szokás szerint, ez esetben is elmaradt az érintettekkel történő konzultáció, ezért az érdekelteket váratlanul érte a kormány pálfordulása. A megrökönyödés komoly, hiszen a múlt héten még a miniszterelnök is arról beszélt, hogy a vasárnapi tilalmak körét bővíteni kellene. A kereskedőket, boltosokat felkészületlenül érte a döntés. Most rövid idő alatt kénytelenek eleget tenni az országgyűlés döntésének. Ami jó a népnek, rossz a kereskedelemnek. Nincs átmeneti idő, azonnal lépniük kell.
Milyen jó lenne, ha a kormány több, ellenérzést kiváltó intézkedését is visszavonná. Mondjuk a közneveléssel kapcsolatban megalkottakat. Lassan ugyanis bohózatba csap át, amit a kormány és az illetékes minisztérium oktatásirányítás ürügyén tesz. „Fent” kapkodnak, „lent” teljes a káosz.
A pedagógustiltakozások hatására, hipp-hopp hirtelen, sürgős dolgok kifizetésére, az intézményvezetőknek havi ötvenezer forintos keretet biztosítottak. Mire elég? Természetesen semmire. Gondoljanak bele: elromlik egy projektor, javításáért jó mélyen muszáj zsebbe nyúlni. Máris ugrott a havi kiszabat, ráadásul még kevés is. Mit szóljanak azok az igazgatók, akiknek vezetése alatt tagintézmények is működnek? Egy debreceni iskola diákjai megyei sportversenyt nyertek. Az országos döntő 200 km-re lesz. Intézeti busz nincs, tömegközlekedéssel, plusz verseny és szállás, a kétnapos program az ötvenezer többszörösébe kerül. A gyerekek miből fognak utazni? Mint oly sokszor, most is a pedagógusok saját pénzükből, járműveikkel fogják megoldani. A tanárok önzetlensége nélkül rég összeomlott volna az oktatási rendszer.
Debrecenben is hányszor megtörtént, hogy városi rendezvényekre, egészségügyi szűrőprogramokra a pedagógusok csak úgy tudták tanulóikat elvinni, ha saját zsebből állták a buszjegyeket, saját járműveikkel szállították, mert a gyerekeknek se bérletük, se pénzük, a szülők kocsival cipelik az iskolába.
Az életpálya modell szerint a pedagógusminősítés és kategórialépés portfolióírás, feltöltés és bemutató órák tartása alapján történt. Aki csinálta, tudja, mennyi vesződséggel, idővel és stresszel járt. Még fél évvel ezelőtt is, egy nyugdíj előtt egy évvel tanító hölgynek kötelezően meg kellett írnia portfolióját (közel száz oldal) és bemutató órákat megtartani. Ezek alapján léphetett a pedagógus I. kategóriából a pedagógus II.-be, ami harmincezer forint fizetésemelést jelentett. Márciusban a kormány gondolt egyet, és attól a naptól kezdve, akiknek a nyugdíjig hét vagy annál kevesebb ideje van hátra, azoknak csak az Oktatási Hivatal honlapján kell regisztráltatni magukat és minden munka nélkül hullik ölükbe a pedagógus II. besorolás. Kimondottan igazságtalan döntés azokkal szemben, akik éjt-nappallá téve dolgoztak azon, hogy sikeresen kerüljenek magasabb minősítési kategóriába. Ez az intézkedés is csak az oktatásban uralkodó káosz egyik jele.
A káoszban a fenntartók mégis elvárják, hogy az iskolák csak pozitívumokat jelentsenek. Az intézmények havonta hangulati jelentéseket kötelesek küldeni (mint a szocialista rendszerben). Debrecenben, március végén ukáz ment az iskoláknak pozitív hangulatú jelentések írására, „felfelé” bizonyítandó, hogy a pedagógusok fölöslegesen izgágáskodnak, mert alapjában minden rendben van.
A törvények, rendeletek az élet egyértelmű és egységes szabályozását hivatottak megvalósítani. Az oktatásban nem így van. Ahány Klik, ahány intézményvezető, annyiféle értelmezés. Példának itt van a pedagógus szakértők munkaidő kedvezményét szabályozó kormányrendelet. A 326. paragrafus egyértelműen fogalmaz: az oktatási szakértők számára, szakértői feladataik ellátására, hetenként egy munkanapot kell biztosítani. Munkaidejüket 20 százalékkal kell csökkenteni. 32 órás munkahét helyett 26 órát jelent. A csökkentett munkaidőt négy munkanap alatt kell teljesíteniük. Ezzel szemben ahány tankerület és iskola, annyi szokás. Debrecenben a tankerület felhívta az intézményvezetők figyelmét, hogy az oktatási szakértők is 32 órában kötelesek dolgozni (durva törvényszegés). Ezt négy nap alatt muszáj letudniuk, mivel az ötödik napon szakértenek. A szakértő a szakértői napján még legalább nyolc órát dolgozik (utazás, óralátogatások, értékelés, adminisztráció), s a feladatokra még fel is kell készülnie. Ez legalább 50-55 órát jelent. Ennek ellenére fizetést csak a törvényben rögzített heti negyven óra után kap.
A tankerület rendelkezése ellenére akadnak iskolák, ahol a szakértők valóban csak 26 órát dolgoznak, de hallani 18, 22, 24 órás esetekről is. A le nem dolgozott munkaidőt „lepapírozzák”. Más intézményekben az igazgatók ragaszkodnak a szakértők 32 órás munkaidejéhez. Ez napi nyolc óra gürcölés, majdnem végig gyerekekkel. Ez embertelen. Statisztikák szerint egy családban a szülők (ketten) naponta másfél órát foglalkoznak közvetlenül gyerekeikkel, a pedagógus meg hatot-nyolcat. Így nem lehet tőlük minőségi oktatást várni. Ráadásul nem is kevés helyen jelen van az irigység. Az igazgatók gyakran betartanak a szakértőknek, mert a vezetők pedagógus II.-be soroltak, míg szakértő beosztottjaik magasabb, mesterpedagógusi fokozatban tanítanak. Gyakran megalázó feladatokkal (szakmai munka helyett ebédeltetés, gyerekkísérés, portai szolgálat) töltetik ki a 32 órás munkaidőt.
A „papírozás” fordítva is működik. Debrecenben néhány szakértő az igazgatói önkény szenvedője. Ledolgoztatják velük a 32 órát, de a jelenléti ívre csak 26 órai munkát szabad felvinniük.
A munkaidő tartásával más módon is bajok vannak. Az intézményekben sérül az egyenlő bánásmód elve. Az igazgatók engedik, vagy elnézik, hogy beosztottjaik némelyike nem tölti ki munkaidejét, hamarabb hazamegy, miközben a jelenléti ívekbe 32 óra kerül bejegyzésre. A tanárpróbáló, embertelen 32 órás kötelező iskolában tartózkodást egyre több pedagógus szabotálja. Az élelmesebbek, ha házon kívül a vezetés (mert ők is hajlamosak a hamarabbi hazamenetelre), ellógnak.
A Fidesz vezetés hatéves kormányzása alatt gyakran, a pedagógusok és szülők tiltakozása ellenére nevezett ki iskolaigazgatókat. Olyanokat juttattak vezetői székekbe, akik Fidesz szimpatizánsok, vagy párttagok. Lekötelezettként, mint a katonák, gondolkodás nélkül végrehajtanak minden parancsot, amit „fentről” elrendeltek. Karrierjük és egzisztenciájuk a Fidesztől függ, így a pedagógus megmozdulások fő akadályozói lettek. Minden eszközzel igyekeznek akadályozni beosztottjaik érdekvédelmi tevékenységét, szankcionálni azokat. A pedagógustiltakozások és követeléseik jövője éppen miattuk bizonytalan. A tanárok márciusban elmentek tüntetni. Az április eleji egyórás sztrájk is kivitelezhetőnek bizonyult. Az április 15-ei kétórás és a 20-ai egész napos munkabeszüntetés azonban vízválasztó lesz a megmozdulások történetében. Az elkövetkező napokban a pedagógusoknak nyíltan kell színt vallani. Nem lehet alibi sztrájkot tartani, az osztályteremben tessék-lássék módon tanítani. Ki kell menni az utcára. Vajon hányan merik ezt megtenni? Sajnos sokan lesznek, akik állásféltés, retorzióktól való félelem miatt ezt már nem merik felvállalni. A kormány is időhúzásra játszik. Bízik a megmozdulás kifulladásában. Ezért van szükség a pedagógusok egységes kiállására, mert különben a honi oktatásban semmi nem fog változni. Az már többször tapasztalható volt, hogy a kormány, ellenállást, erőt tapasztalva, visszakozott. Most is ezt kellene elérni.
Jó volna április 21-én úgy ébredni, hogy a kormány visszavonta az oktatással kapcsolatos összes intézkedést.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás