Lábujjakat birizgáló domolykók

Domolykók százai

A cím több kérdést is felvet. Elsőnek tisztázzuk: mi a domolykó? Tiszta vizeket kedvelő hal. Mindenevő. Ami a vízben mozdul, vízre esik, felkelti az érdeklődését. Hengeres testalkatú, piros úszójú, sportos pikkelyes. Félénk, nehezen becserkészhető. A horgászok egyik kedvenc hala.

A lábujjak hogyan találkoztak a domolykókkal? Vízben áztatás közben keltette fel érdeklődésüket.

Harmadik kérdésként meg kellene tudni, a birizgálás hol történt?... Morske oko. Mondjuk, ennyitől még nem lettünk okosabbak. Tengerszem a Vihorlát hegyei között. Vihorlát Kelet-Szlovákiában, közel az ukrán határhoz, kelet-nyugati irányban húzódó két, ezer métert némileg meghaladó csúccsal gyönyörködtető hegység. Lábánál Szlovákia második legnagyobb tavának, a Zempléni víztározónak, vagy, ahogy a helyiek nevezik, Széles-tónak víztükre csillog. A Morske oko a hegység szívében bújik meg. Egy patak felduzzasztásából keletkezett gyöngyszem kedvelt kirándulóhely. Erre rájöttek a halak is, mert napról-napra, bandákba verődve várják a kirándulók bedobálta eleséget.

A tó élővilágának érdekessége, hogy a vízben szinte kizárólag domolykók hasították a vízközt. Néha egy-két magányos sügér is felbukkant, de a bandák elverték az élelem közeléből. A domolykók egyívásúak lehettek, hosszúságuk, súlyuk nagyjából egyforma. A rengeteg domolykó vagy felfalt minden más halat, vagy tenyésztett egyedek, ezért a vízi világ homogén állománya.

Ami biztos, ezek a halak a nap huszonnégy órájában éhesek. Amint valami a vízbe pottyant, százával raboltak rá. Így történt a szendvicsemmel is. A Sinsky kövek (1005 m) megmászásában felhevült futóművemet (lábamat) a tengerszem hűs vízében szándékoztam lehűteni. Cipő, zokni le, s a lábfejek máris merültek a hűs közegbe. A rám törő kellemes érzést elégedett sóhajjal übereltem, ám a dupla dózisú levegőmennyiség még alig hagyta el torkomat, amikor garmadányi domolykó már fél méter közelségig merészkedett. Jól érzékelhetően vártak valamire. Értettem célzásukat. Vettem is elő egyik szendvicsemet. Apránként dobáltam lábam elé, a vízbe. A halak, mind ahányan voltak, a morzsákra raboltak. Bokámnál forrt a víz. A nagy igyekezetben egyes példányok súrolták lábfejemet, vagy egyenesen nekiütődtek. A bátrabbak a nagylábujjamat egészben próbálták lenyelni.

A szendvicsem fél perc alatt a halak gyomrába vándorolt. Néhány percig úszkáltak körülöttem, hátha leesik még nekik valami, de mivelhogy ez nem történt meg, odébb álltak. Tőlem néhány méterre egy kislány kezdett kenyérhéjakat dobálni.

Somogyi Ferenc

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.