Kultúra

Mészáros Ibolya énekesnőnek készült, csak középiskolásként kezdte el érdekelni a színi pálya. A zene iránti szeretete továbbra is megmaradt, prózai szerepei mellett két musicalben is láthattuk őt a Csokonai Színház színpadán. Tanít az Ady Endre Gimnáziumban, és a drámaírás is foglalkoztatja. Debreceni kötődéséről, az általa bejárt útról és a színház világáról beszélgettünk a fiatal művésznővel – életkorából és közvetlenségéből adódik a tegező forma.

Zakopane. Április közepe. Szakad a hó. Helyiek szerint nincs benne semmi különös. Mégis egy óra alatt annyi hullik, amennyit egy magyar egész évben sem lát.

„A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás” (Márai Sándor)

„A zene célja nem az, hogy ítéletet mondjunk róla, hanem, hogy táplálkozzunk vele. A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” (Kodály Zoltán)