Bár jócskán voltak taktikai és technikai hibák a DEAC csapatában, igazából nem vallott szégyent Debrecen első osztályú férfi kosárlabda-csapata sem szerdán, sem most szombaton a Falco ellen. Az ország jelenlegi legjobbjaival szemben két vereséget elszenvedni ugyan nem vigasztaló, de még mindig van némi remény a továbbjutási diadalra, persze kell hozzá egy jó adag vagányság, szerencse meg hit.
Szerdán Szombathelyen csapott össze a két gárda, és a vendégek húsz pontos vereséggel tértek haza a cívis fészekbe. Sok szót nem érdemes vesztegetni a dunántúli összecsapásra, de az tény, hogy a sikeres dobásokban, a védekezésben és a lepattanózásban is alulmaradt a DEAC - nem csak a Falcoval szemben, de a saját átlagos tudásához képest is. Csak egy-két szám a teljesítmény érzékeléséhez: Govens 6, Mócsán 4, Taylor 5 pontot tudott dobni – ami olyan, mintha nem is ők játszottak volna.
Most szombaton meg úgy kezdett ez a csapat, mintha hamvaiból támadt volna újra. Rohantak, védekeztek, támadtak, érezték egymást, mint amikor Mandics mester átvette a fiúkat. Rájuk sem lehetett ismerni az előző mérkőzéshez képest. Azt mutatták, amire képesek. A nézők meg azt érezték: újra lesz diadal a legjobbaknak kikiáltottak felett. Azért, mert ezt a fiúk is hitték az első negyedben.
A második negyedben viszont mintha megváltozott volna valami. Lassult a tempó, úgy tűnt, behúzott kézifékkel akarnak sikert elérni. Hát, ez nem ment. Bár a DEAC védekezése erősebbé vált, a Falco is keményen zárta palánkját, és ez meg is mutatkozott az eredményben, az első negyed döntetlenje után négy pontos többlettel zártak a szombathelyiek.
Mindenki azt remélte, Mandics mester felrázza a fiúkat az öltözőben a nagy szünetben, ez mégsem sikerült. A harmadik negyed első hat percében nem szerzett pontot a debreceni csapat, a Falco pedig rövid idő alatt 12 pontos vezetést is kiharcolt. Elkeserítő volt a játék látványa, a debreceni fiúk nem vállalkoztak hárompontos dobásokra, a kettesek és a ziccerek pedig sorra kimaradtak. Ennek az lett a következvénye, hogy öt pontos deficittel zárták a harmadik negyedet a debreceniek.
Persze a záró negyedben még mindig volt remény, ezt a közönség is „torkon ragadta” üvöltésével, szurkolásával, de ez kevésnek bizonyult. Az utolsó öt percben felébredtek a DEAC kosarasai, úgy hajtottak, mint az első negyedben, de ez már kevés volt az üdvösséghez. Ha a harmadik negyed végén és a negyedik negyedben úgy vágtáztak volna, mint a végső stádiumban, akkor nincs kivérzés, akkor lehetett volna egy vékony győzelem. Így viszont maradt a 64-77-es vereség az előző, szombathelyi húsz pontos vereség után.
Fizikailag biztos, hogy nem jelent teljesíthetetlen feladatot a négyszer tíz perc végigvágtázása a debreceni fiúknak. Technikailag is felkészültek, hiszen ha egyszer tudnak ámulatbeejtő egyéni és csapatkombinációkat játszani (meg másodszor, harmadszor, sokadszor…), akkor többször is. Most viszont elfelejtettek, vagy inkább valamiért nem mertek triplázni. Összesen három labda ment be távolról, miközben az egész mérkőzésen tíz próbálkozás volt. (Érthetetlen.) Időnként érződött a játékukon, hogy hisznek magukban, de a negyven perc zömében görcsöltek, mintha féltek volna a Falco játékosaitól. De miért? Amikor a debreceni csapatban itt egy Drenovac, egy Govens, egy Scott, egy Tóth Ádám, egy Mócsán Bálint, egy Polyák László… és mégis, mintha kisebbrendűeknek érezték volna magukat. Világos, hogy az eredmények, a papírforma a Falcot hozza ki vitathatatlan győztesnek. De azért mégsem kellene térdre rogyni még a vereség előtt. Talpra magyar, talpra DEAC! Petőfi éve van, mutassátok meg, hogy nem lehet olyan könnyen leírni a debreceni fiúkat!
Barna Attila
DEAC – Falco-Vulcano Energia KC Szombathely 64-77 (21-21, 14-18, 13-18, 16-20)
DEAC: GOVENS 18/3, Neuwirth, Mócsán 7/3, DRENOVAC 16, Tóth 12 csere: Taylor 5, Polyák, Scott 4, Kovács Á. 2, Garamvölgyi.
vezetőedző: Andjelko Mandics
Andjelko Mandics: Köszönöm a támogatást a szurkolóknak, sajnálom, hogy a vége nem lett jó. A második negyed vége és a harmadik eleje nem nekünk kedvezett, így nagyobb előnyre tett szert a Szombathely, amit minden energiánkkal próbáltunk ledolgozni. Jobban játszottunk, mint az első mérkőzésen, de egy Falco ellen még többre van szükség. Remélem, még meg tudjuk hosszabbítani a párharcot, és egy keddi bravúrral visszahozni a sorozatot Debrecenbe.
Jimmie Taylor: A harmadik negyed elejére nem úgy jöttünk ki, ahogy kellett volna, erőltetett támadásaink voltak és nem tudtuk kihasználni a helyzeteinket. A Falco ennek eredményeként olyan előnyre tett szert, amit már nem tudtunk visszahozni.
Új hozzászólás