Ott áll a vasút mellett. Elődjeit felváltva, évtizedek óta mutatja a távot (2236-ot, azaz 223,6 km-t), melyet a vonat Pesttől idáig megtesz. Szerelvények tízezreit látta: személyt, tehert, újabban IC-t, korszerű Taurus és Traxx villanymozdonyokat, de régebben például Kádár különvonatát, amint húzott Moszkva felé, mert Brezsnyev elvtárs magához rendelte a pártvezért. Elhaladtak mellette azok a marhavagonokból összeállított szerelvények, melyek az 1956-os forradalom leverését követően összegyűjtött forradalmárokat Munkácsra szállították. Látta a doni katasztrófából sebesülteket hazaszállító kórházvonatokat, Horthy Turán vonatát, az I. világháború román frontjára vezényelt csapatokat.
Ott áll, a Nyíregyháza felé vezető vaspálya mellett. Hosszú időn keresztül a közelében kelt át a síneken a Faraktár utca forgalma. A hetvenes években megépült a felüljáró. Leszerelték a szakállas sorompót, megszüntették a közúti átkelést. A vasúti kilométerkő tövében már csak egy gyalogösvény vezet. Azok az emberek taposták ki, akik lusták felmászni a felüljáróra, biztonsággal átkelni a vasút túloldalára. Inkább vállalják a rizikót, az elgázolás lehetőségét. Különösen veszélyes szakasz, mert az alkalmi átkelő kanyarban van. Nem látni az érkező vonatokat. Tapasztaltabb mozdonyvezetők dudálnak. Tudják, mennyi a szabálytalankodó. Öngyilkosjelöltek is szívesen választják a helyet. Egy mozdonyvezetőnek esélye sincs szerelvénye megállítására.
A felüljáró alatt, az utóbbi tíz évben tucatnyian vetették magukat vonat alá.
A legutóbbi alkalomkor késő délután testes középkorú férfi telepedett a vasutat védő, de megbontott kerítés oszlopait magába foglaló betonpárkányra. Fakó pólót, campingnadrágot viselt. Maga mellé helyezte két üveg sörét. Csendben dúdolgatott, előre-hátra himbálta magát. Néha kortyolt egyet-egyet. Ha vonat zaját hallotta, feltápászkodott, majd visszaült. A délutáni csúcsforgalomban többször is megtette. A vonatok alig egy méterre húztak el mellette.
Két óra múltán még mindig a párkányon gubbasztott. Női nevet skandált, Máriát. Valószínűleg szerelmi bánatában készülhetett a visszafordíthatatlanra. Közben a sörösüvegek kiürültek. Néhányan megálltak, odamentek hozzá, megszólították. Megnyugtatta őket: csak nézegeti a vonatokat.
Este háromnegyed hétkor vetett véget az életének. A Fehérgyarmat felől érkező személy közeledő robogását hallva állt fel. Tétovázva lépett a sínek felé. Majdnem lekéste a szerelvényt, mert az gyorsabban jött, mint várta. Mostanában inga módban érkeznek a fehérgyarmati vonatok, azaz a mozdony hátulról tol. Akkor fordított állásban közlekedett. Késlekedése miatt a dízel oldala kapta el. Szerencsétlenségére a M41-es sorozatú gép alá esett, a kerekek a lábait levágták. A mozdonyvezető vészfékezett, a szerelvény kétszáz méterrel arrébb állt meg. A vezér a helyszínre sietett, de egy szemtanú már hívta a mentőket, rendőrséget. A dízel vezetője remegő kezekkel magyarázta: - Lehetetlen volt megállni. Csapókert felől 90 km/h-ra gyorsultam, mert tízperces késésem volt. A kanyarban láttam meg a férfit…, nem tehettem semmit… Nem ez az első eset. Itt már gázoltam… Nem lehet kivédeni…, de a vasútnak menni kell.
A kiérkező mentők a holttestet fekete fóliával takarták le. Az egyenruhások helyszíneltek. Egy óra múlva csak a vérre szórt fűrészpor jelezte az öngyilkosság tényét.
A 2236-os kő napestig mesélne, ha tudna, mert szolgálata alatt sokat látott, tapasztalt, de ő csak áll az esőben, hóban, rekkenő napsütésben, teljesíti feladatát, a távolság jelzését.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás