Vissza, Síkfőkútra

Közel van Debrecenhez, mégis kevesen ismerik

Noszvaj-Síkfőkút az ország egyik gyöngyszeme. A nyugalom megtestesült szigete, Egertől kb. 15 percre, a Bükkalja csodás ölelésében. Hogy mit is jelent ez a hely egy debreceni számára?

A Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszéke félévről-félévre meglátogatja az egyetem Soó Rezső Kutatóházát. Ez nem csupán szakmai napok programját jelenti, hanem egy egészen egyedülálló és rendhagyó kirándulást, utazást oda, ahol igazán kikapcsolhat az ember és nyugodt lehet. Síkfőkút talán nem is falu. Üdülőnegyed, Noszvaj közvetlen agglomerációjában – a legnagyobb tisztelettel üdülőnegyed. Nem először tértem ide vissza. Nem „önkéntes” elhatározásból, hanem egyetemi, a tanszék által rendezett programok keretében. Mégis úgy érzem, otthon vagyok a völgyben, a fák között, a hegyek lábánál, a kutatóházban. Különleges hely. Bevallom őszintén, annyira csendesnek és higgadt, zajmentes helynek hittem, hogy idén októberben meglepődtem, amikor embereket láttam. Az őszközepi tizennyolc fokban idősek kertészkedtek, ifjú párok sétálgattak a kevés utcák egyikén, sőt, Síkfőkút egyetlen önálló éttermében, a Rozmaringban is ültek vendégek, fogyasztottak. Bár az idei túrát kihagytam, így a Mezőkövesdig elnyúló panorámát nem élveztem, a tó környékén mégis eltöltöttem néhány olyan percet, amely során volt szerencsém gondolkodni egy kicsit, gyönyörködni a tájban. A Bükk hegyvonulatai tökéletesen látszanak a tó hátterében, az erdők ködsapkái lélegzetelállító látványt nyújtottak egy „szkeptikus”, lokálpatrióta alföldi számára. Még a járművek sem zavarják a kis házak közt a nyugalmat. Néha elzúg egy-egy autó, teherautó, de szinte valamennyi célforgalomban, helybéli lakos. Az egyetemi kutatóházból azonban mindez egy cseppet sem érzékelhető. A buli, a cimborákkal való közös időtöltés, a szakmai programok a hegyek koszorújában, a megtestesült nyugalomban zajlanak ezen a fantasztikus helyen.

Síkfőkútnak az egyik, talán egyetlen állandó látványossága az annak a bizonyos háznak a bejáratához vezető lépcső tetején található Csepel teherautó. Tökéletes metaforája a huszadik századi történelmet átélt jármű a helyi nyugalomnak, a statikus, de csodálatos csendnek. Nyilvánvalóan van körülötte élet, használják, mégis úgy tűnik, mintha csupán állna, hallgatna, és élvezné a körülötte zajló rendíthetetlen öröklétet. Mit mondjak? Nyomatékos lesz: aki még nem tette, látogasson el Noszvaj-Síkfőkútra. Aki kihagyja, nem tudja, milyen lélegzetelállító élményről marad le. Kis hazánk tömérdek csodával rendelkezik, az egyik ezek közül ez a kis eldugott üdülőtérség, a maga kis tavával, forrásával, gyönyörével.

Barna Marci

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.