A magyar állampolgárok megcsömörlöttek az idei választásdömpingtől. Egy évben háromszor az urnák elé járulni, már túlzás – vélekedtek nem is kevesen, ugyanis egy jó passzban lévő tömörülés tarolhat, ahogy ez évben is történt.
Benne van a politikai torzulás, egyoldalúság veszélye. Egészségesebb lenne, ha széthúznák a választási időpontokat. Az USA-ban például idén választották újra a szenátust. Obama elnök nagy bánatára a republikánusok kerültek többségbe. Hivatalban töltendő hátra lévő idejében komoly harcokra kényszerül, ha elképzeléseit keresztül akarja vinni a testületen. Éppen az amerikai példa bizonyítja, hogy egy-két év alatt mennyi minden változhat a politikában, egyensúlyt teremtve az állami vezetésben, kiiktatva a szélsőségeket (akár 2/3-os többségeket).
Most már mindegy. Magyarországon az történt, ami. Az önkormányzati választásokon már csak a választásra jogosultak kevesebb, mint fele ment el szavazni (Debrecenben alig több, mint a felének a fele). A kisebbség többségének akarata érvényesült. Ez azért nincs jól. Egy kétszázezres városban 27 ezer vokssal polgármesterré válni, valószínűleg negatív politikai világcsúcsközeli eredmény. 16,8 százalék bizalmával az ország második városát irányítani! Ha vicc lenne, még megmosolyogni is lehetne. Ez azonban a való világ.
A Közfelháborodás napján főleg azok tüntettek, akik nem járultak az urnák elé. Úgy tűnik, mostanra telt be náluk a pohár (devizahitelesek becsapása, amerikai kitiltási botrány, internetadó, kormány hülyének nézi őket, korrupció). Kicsit későn ébredtek. Szavazataival könnyebben, komolyabb változáshoz segíthették volna a magyar politikai életet. Kár az elszalasztott lehetőségért…, már csak azért is, mert a tüntetésről tudósító hírportál – technikai hibára hivatkozva – akadozva közvetített. Véletlen?
A megválasztott elöljárók munkába álltak. Egyik település polgármestere a Facebookon köszönte meg választóinak a támogatást. Fényképet is posztolt magáról, alatta aláírása és titulusai, úgymint polgármester és politikus.
Az utóbbi használatával kissé óvatosabban illene bánni. Nincs kivetni valónk, ha azt olvassuk, halljuk, hogy X.Y. orvos, K.Z. informatikus, vagy S.Z. matematika tanár. Joggal viselhetik titulusaikat, hiszen szakmáikat tanulták, államilag elismert diplomákat szereztek. És a politikus? Olyan fajta, hogy ha megválasztják, hirtelen mindenhez érteni kezd. Kies hazánkban ügyködik két-háromezer polihisztor. Olyan ügyekben nyilvánítanak véleményt, hoznak döntéseket, amelyekhez nincs, vagy nem megfelelő a „jogosítványuk”. Magyarországon (leszámítva a felsőfokú oktatási intézmények politológia tantárgyát) nincs politikusképzés, vagyis a polgármester jogtalanul használja második megjelölését. Azért belegondolni is szörnyű, hogy néhány ezer kontár irányítja az országot!
Most talán valami változik. Megválasztott önkormányzati képviselőknek, polgármestereknek szerveznek tanfolyamokat, melyeken alapvető jogi és közigazgatási ismereteket oktatnának.
Ez már több mint a semmi, bár még eléggé „lájtos” megoldás. A politikát is szakmává kellene emelni. Csak azok politizálhatnának, akik megfelelő szakirányú végzettséggel rendelkeznének. Megnyugtató megoldásnak egy egyetemi szintű képzés tűnik. A politizálás végzettséghez kötése kirekesztené az ad hoc önjelölteket, a percembereket, kétes elemeket, a pozícióba kerültek pedig szaktudásuk birtokában eredményesebben, hatékonyabban irányíthatnák, mind a helyi, mind az országos életet.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás