Belefáradva a napi lótás-futásba, siettem haza. Gyalog tettem, mert legfőbb érték az ember, legfőbb értéke az egészség. Ezt anno Sztálin mondta, s kivételesen igaza volt a ragyás arcú grúznak.
Szóval meglehetős tempóban trappoltam, amikor a közelben megszólalt a református templom harangja. Este nyolc órát kongatta, esti istentiszteletre hívott. Majd rázendített a konkurencia, a szomszéd katolikus Isten házáé is.
Szembe férfi közeledett. Kezében szatyrot lóbált. Eléggé fáradtnak tűnt.
Mellém érve megállt. Felém bökött:
- Nyolc óra munka.
Vettem a lapot. Melója befejeztét társította a nyolcas harangszóval. Sejtésem hamar igazolódott:
- Néhány perce tettem le a lantot. Megyek szórakozni – azzal széttárta szatyra száját. Az alján négy doboz Kőbányai lapult.
A programbejelentés kissé elgondolkodtatott. Eddig úgy tudtam, hogy „nyolc óra munka, nyolc óra pihenés, nyolc óra szórakozás”. Annak idején így énekelte a Beatrice, ám Nagy Feróék nagy valószínűséggel a rím kedvéért cserélték fel a munka, szórakozás, pihenés bevált sorrendjét. Mondjuk pihentebben élvezetesebb a szórakozás, annál keservesebb a munkakezdés. Úgyhogy sehogy se jó. Ha esetleg a munkát hanyagolhatnánk…
Míg elmélkedtem, újra útnak eredt. Még visszaszólt:
- Sietek, mert nem szeretem a meleg sört.
Igaza volt. A tavaszt mellőző hirtelen meleg valóban okot adhatott az aggodalomra. Mi, férfiak tudjuk csak igazán, mennyire poshadt íze van a langyos sörnek. Úgyhogy nem bosszankodtam illetlenségén, miszerint se előtte, se utána elhagyta az illedelmes üdvözlést. Igaz, én se tettem másképpen.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás