A választópolgárok többsége rezignáltan követi az önkormányzati választások kampányeseményeit. Általános vélemény, hogy jönnek a jelöltek, ígérnek fűt-fát, gurítanak söröshordót, itatják a szomjas polgárt, vagy krumplit osztogatnak, aztán a voksolás után úgy eltűnnek, mint a pinty. A plakátokról még egy hónapig rájuk vigyorognak, aztán semmi. Legközelebbi feltűnésük öt év múlva, a következő önkormányzati választásokon várható.
Apropó, krumpliosztás! Dombostanyán élő ismerősöm megerősítette az interneten keringő hírt, miszerint az 1. választási kerület fideszes jelöltje a rászorultak között osztott ki százhatvan zsák burgonyát. Vajon ki állapította meg a rászorultságot? Az osztogatáshoz miért kellett a lakcímnyilvántartó kártya? Valószínűleg az egész megint csak ürügyként szolgált a narancsosok adatbázisának bővítéséhez. Milyen választó lehet az, aki néhány kiló krumpliért adja szavazatát „jótevőjére”?
A fideszes trükköknek se szeri, se száma. Két helyről biztosan hallottam, azaz könnyen elképzelhető, hogy az orange színűeknél lehetett egy körlevél vagy eligazítás, mert Tokajban és Balkányban is a polgármesteri tisztségre pályázó szimpatizáns (pártkatona) nyíltan a „pénzcsapok” elzárásával fenyegetőzött arra az esetre, ha az istenadta nép mégsem őt méltóztatik megválasztani. Milyen polgára lehet településének az, aki vereség esetén, az erős háttér segítségével, képes lenne lehetetlen helyzetbe sodorni községét, városát? Aki képes józanabbul gondolkodni, az ilyen magatartást élből elutasítja.
A narancssárga nyakkendősök önkormányzati képviselőjelöltjeik már azt a fáradságot sem veszik, hogy választóik között többször előforduljanak (legalább most). Az aláírásgyűjtéstől kezdve, a szórólapozáson át, a plakátragasztásig bezárólag mindent aktivistáikkal végeztetnek. Kerülik a nyilvánosságot, kitérnek a viták elől. Csak olyan közegben nyilatkoznak meg, amely Fidesz tulajdonú, ahol nincsenek kényelmetlen kérdések, a közönség hozsannája kíséri minden mondatát. Mint ahogy nagyfőnökük, Orbán Viktor is ódzkodik minden olyan vitától, amelyben nem biztos, hogy minden szavát isszák, mint a szomjazók a kút vizét, alattvalóik hasonlóképpen viselkednek. A Hajdú-bihari Napló szeptember 29-i számában jelentek meg a párhuzamos polgármester-jelölti párhuzamos interjúk. Itt szerepel a Fidesz jelöltje, mert az újságpapír nem kérdez vissza. Más felkéréseket visszautasít, kivétel a Debrecen Tv vitája (a DTV a város tulajdonában van).
A politikusi viselkedésre pozitív példával is szolgálhatok. Velem esett meg, hogy szombat este a Fényes udvarban aggattam plakátjaimat. Feltűnt nekem egy másik plakátoló csapat. A kíváncsiság odahajtott. A Jobbik 5. választó kerületi képviselőjelöltje, Herpergel Róbert és csapata ragasztották anyagaikat. Kölcsönösen bemutatkoztunk egymásnak. Jót nevettünk, hogy ellenfelek leszünk, majd sok sikert, szerencsét kívánva váltunk el. Így is lehet. Sorsunk úgy is nem az utcán, hanem a szavazófülkékben fog eldőlni.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás