Kis hazánkban – talán – nincs olyan állampolgár, aki ne lett volna sértettje, áldozata bűncselekményeknek. A magyar ember a hivatalos statisztikák ellentétét érzi. Nő a bűnelkövetések száma, csökken a felderítés hatékonysága.
A rendőrség az erejét a komolyabb bűntettekre összpontosítja, hagyva a kisebb fajsúlyúakat. Az átlagember nem érzi magát biztonságban, hathatós intézkedéseket várnak.
A szerzőnek nem kell messzire menni, ha bűnnel kapcsolatos témát keres. Péntek reggel a városba trappolva, a Faraktár utcai buszmegállóban sűrű vércseppekkel pettyezett az aszfalttal szembesült. Éjszaka késelés történhetett.
Visszafelé egyik szomszédjával futott össze. Az öreg, egyedül álló nyugdíjas a ház előtt parkoló, meghatározhatatlan korú Trabantja körül elkeseredett ábrázattal sepregetett. A cirokkal szélvédője darabjait terelgette lapátra. Legszívesebben káromkodott volna, de türtőztette magát, vagy már túl volt rajta. Letörten közölte, hogy elvitték az autórádióját. Nem egy világmárka, néhány ezer forint, mégis kellett valakinek. Kocsiját ősz óta negyedszer törték fel.
Másik szomszéd érkezett. Köszönés helyett, felháborodottan fogott az ismeretlen elkövető szidásába. A télen az ő kocsijából is ellopták az akkumulátort. A riasztó működött. A tolvajt nem zavarta. Gyorsan, szakszerűen szabadította meg az Opelt az energiaforrástól. Azóta keresett egy garázst, fizeti a bérleti díjat. Nem hagyja többé az autóját a csillagok alatt, bűnözők kénye-kedvére kiszolgáltatva. Említette még, hogy a környéken két Trabantot is elloptak. A papír Jaguárhoz már nem kapni alkatrészeket, egyesek ily módon szerzik be.
A szerzőnek felrémlik egy trabantos történet. Az ifjú ember öreg Trabija lefulladt, többé meg se nyikkant. A fiatalember nem sietett autósboltba. Otthon megivott néhány doboz sört. Estig töltögette az időt. Sötétedés után elcaplatott a közeli lakótelep utcáin, járdáin pihenő autórengeteghez. Kiválasztott egy Trabantot. Gyertyával megkarcolta a szélvédőt, kinyitotta az ajtót, rövidre zárta a drótot és elporzott a helyszínről. A háza udvarán kiberhelte az orzott kocsit, a szükséges alkatrészeket átszerelte a sajátjába, ám a járgánya nem indult. A tény különösebben nem idegesítette. Megint várt estig. Újabb Trabantot kötött el. A kettőből végre működőképes állapotba hozta négykerekű tulajdonát.
A frissen érkezett szomszéd témát váltott. A közeli telefonfülke hányatott sorsára terelte a szót. A fülke üvegei betörve. Kétnaponta bezúzzák. Egyesek karaterúgással törnek, mások részeg szórakozásból. Az éj leple alatt háborítatlanul tehetik. Eleinte szólt a rendőröknek, de mire azok kiértek (volt úgy, hogy egy óra múlva keveredtek arra), az elkövetők már valamelyik kocsmában hetvenkedtek tettükkel. Régebben feltörték a telefonperselyeket. Mostanra abbahagyták, mert a fülkéből minden szökőévben telefonál valaki.
Közben a károsult befejezte az üvegtörmelék összeseprését. Csak úgy mellékesen jegyezte meg: a napokban nőt is megerőszakoltak a közeli parkban.
Jómagam a szomszédos bérház fogyatékos gyerekének sorsáról szóltam. A Mozgás- és értelmi fogyatékos szerencsétlent hetente kirabolják, vagy megverik - csak úgy szórakozásból, heccből.
A környéken polgárőrség működik, de nincsenek annyian, hogy érdemben visszaszorítsák a bűnözést, a rendőrségről pedig már esett szó.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás