Május 13-án, 14-én és 15-én sütött a nap, már-már koranyári idő köszöntött ránk, a néhány vészjóslóan közeledő felhő pedig hamar tovaszállt. Akárcsak az unalom és a ború, amikor dübörögtek az erősítők a Nagyerdei Víztorony nagyszínpadán és pinceszínpadán, majd felcsendültek a PusztaHang Alkotótábor 2022-es dallamai.
Műfaji szempontból lehetetlen és talán szükségtelen is behatárolni, hogy a kétnapos, kéthelyszínes nagyszabású rendezvény milyen közönséget is célzott meg kifejezetten. Zene- és színiszakmai workshopoktól kezdve a dallammal kísért prózán át a táncművészet, vagy épp a pop-trap is képviseltette magát az ismert és feltörekvő fellépők palettáján. A debreceni és országos előadóművészek már befutott, vagy pályájuk elején álló, kimagasló minőségű alkotásokat kínáló képviselői visszahozták Debrecenbe, egészen pontosan a Nagyerdőre a korlátozások és a csend utáni napsütéses életet. Elég volt egy póló, egy rövidnadrág, egy pohár jó bor, hideg sör a kézbe, s csupán annyi volt a feladat, hogy a kilátogatók élvezzék a produkciókat, amelyek nem csupán esztétikai, hanem audiovizuális élménnyel egyaránt egyedülálló színvonalon kecsegtettek. Mindezt ingyen. A belépés ugyanis csupán regisztrációhoz kötött volt, belépődíjat nem kellett fizetni.
A debreceni, illetve pontosabban az Alföld szívéből indult PusztaHang eddigi egyik legnagyobb szabású rendezvénye az élő példa arra, hogy igenis létezik fesztivál számos különböző típusú, műfajú előadással. Ráadásul generációkat felölelő kínálattal, hiszen a 2010-20-as esztendők alkotásain túl helyet kapnak az idősebbek számára is élményszerű stílusok, így például a jazz. Ifjak és örökifjak kaphattak, kaphatnak választ mély kérdésekre, amelyeket egyes dalok vetnek fel, miközben az érzékeket simogatják. A legfőbb problémafelvetést talán maga az esemény egésze tárja elénk és oldja fel. Mégpedig azt a lehetőséget, amelyet kihasználva olyan élményekkel teli élet költözik a Nagyerdőre, amilyen azonnal feledteti, hogy mit jelentett korlátok közt élni, s merre kell előre haladni. Ezzel együtt pedig miként lehet és kell újjászervezni és fenntartani a debreceni kulturális, zenei és alternatív gondolatokat kívánó és kínáló életet és annak közönségét, a cívisvárosi közösséget. Így boldogan megfér egymás mellett a fotózásról tartott interaktív előadással egybekötött bemutató, a Platon Karataev duó lelket megérintő dallamvilága, az OTL modern stílusa Gyurisék jóvoltából, vagy épp a The Folk Attack. No, de álljunk meg egy pillanatra, hiszen, bár elképesztően színes ez a felhozatal is, de ez mindössze csak az első nap volt.
A szombati felvonást többek között olyan programok fémjelezték, mint például jóga, színházi tréning-workshop, a Jazzbois utánozhatatlan jazzpillanatai, a pínceszínpadon az egészen szokatlan, mégis vonzó táncmozdulatok Turchányi Zsófiával, az összetéveszthetetlen hangú Boebeck, sőt, még Lil Frakk és Ress is a színpadra ugrott, természetesen az elmaradhatatlan Kapitány Mátéval. Aligha kell magyarázni, hogy a nap, illetve a PusztaHang Alkotótábor 2022 záróbulija a hajnali órákig szólt. A rendezvénynek pedig az egyszerre lezser elegáns, mégis némi sportos izgalmat magában rejtő Nagyerdei Víztorony adott otthont, ahol a székeken túl gumiabroncsokból készült fotelekbe is ülhetünk, de akár még a kilátóba is felsétálhatunk egy pohár frissítővel a kezünkben, hogy élvezzük a zenét. Alighanem ez Debrecen egyik legnyíltabb és legmegtartóbb bája, hogy bárhol a városban ilyen mértékben, ehhez fogható színvonalon csendül fel a zene, az akarva-akaratlanul is messzire hallatszik. Épp úgy, mint a PusztaHang küldetése, „szava” a rendezvényein és azokon kívül. Azt hiszem, ez méltó idei indítása és „ébresztője” volt a cívisvárosi nyári kulturális életnek.
Barna Marci
A rendezvény a TOP-7.1.1-16-H-ESZA-2021-02275 azonosító számú projekt keretében valósulhatott meg.
Fotók: China Tibor
Új hozzászólás