Karácsony, szabadság, ünnepi hangulat (?)
Érdekes és fontos momentuma a csoport életének, amikor valamelyik nevelt szabadul. Mert letelik a reá kirótt büntetés, mert szabadsága is van, mert jól viselkedett, ezért kedvezményt kap. A végeredményt tekintve mindegy, hogy milyen módon, de kapun kívülre távozhat. És elméletileg vissza sem kell jönnie. Aki volt katona, az talán ismeri az érzést, a visszaszámlálás érzését. De hogy máshoz is hasonlítsam: olyan örömteli esemény ez, amit nagyon vár annak alanya és mentől közelebb van az esemény, annál lassabban telik bekövetkeztéig az idő.
Állomásai vannak a szabadulásnak. Az előző este, mikoron legényünk sorba veszi, hogy mi mindent is akar csinálni az első fél órában. Az éjszaka, amelynek jó részét elébb beszélgetéssel, majd mikor a többiek már alszanak, forgolódással tölti. Többször pisil, beszélget az éjszakással, esetleg közösen nézik a kései filmeket. Jó, ha hajnali három felé sikerül ismét ágyba küldeni. Őt hamarabb kell kelteni, mert ismét fontos stációhoz érkezünk: intézetiből civilbe bújik. Lassan azért ébrednek a többiek is, csupálják szabadulónk holmiját, többnyire dicsérik az öltözéket. Amiatt is érdekes az öltözet, merthogy a gyerekek többsége kinövi azt, amiben érkezett, és gyakorta nincs felvehető civil ruhája. Ilyenkor a nevelő kézen fogja a neveltet, és annak keresményéből be és felruházza azt. Ebben az életkorban és e között a gyerekek közt pedig a divatnak - tegyem hozzá: egyfajta divatnak - jelentősége van. Többségük a diszkós, kicsit rap-pes stílust kedveli, zselézett hajjal, mintás pólóval a fari, és legyen szőrmeszegély a téli dzsekin. Rockert, punkot, altert, és a többi... nem láttam szabadulni. Szóval felrántja alanyunk a civilt, megkapja iratait, pénzét és cigarettáját. Ez idáig a füstölnivalót - szerintem ezer közül, ha egy nem dohányzik - adagolva kapta, nem maga rendelkezett a pénzéből vett cigivel. Most pedig ugye egy egész doboznyi, vagy több áll hirtelen rendelkezésére. Ekkor következik be a vendégül látás, mint stációja a szabadulás koreográfiájának, a cigi osztás, ilyenkor pedig az is hozzájut egy szálhoz, akinek egyébként nincs dohánya. A vendégül látás másik eleme a kávéautomata jelentősebb igénybe vétele. Következik a búcsúzás, csókkal, néhol könnyekkel, ígéretekkel a kapcsolatok tartását illetően. Alanyunk távozik a kapu irányába, eltűnik a csoport maradó tagjainak szeme elől. És csend lesz. Az addig zsibogó, csaknem hangoskodó csapatra a csend felhője telepszik, vagy angyal száll el fölöttük. Kicsit mindegyik magába húzódik. Néhány perc ez mindössze, azután jönnek az ötletek, a csacsogás, hogy az épp eltávozott mit fog most csinálni, illetve, hogy a jelenlévők mit fognak enni-inni szabadulásuk napján.
Egy ízben azt a feladatot kapták néhányan, hogy - tekintettel a közeledő ünnepre, mikor is mindenki, aki megérdemelte a javítós csoportok tagjai közül, hazamehetett - írják meg azt a karácsonyukat, amely a legemlékezetesebb számukra. Kommentárt nem fűzök a történetekhez és legyen ez a záró szakasz.
A közlés az eredetivel azonos írásmód szerint történik.
„(Tavaly) karácsony úgy kezdődött, hogy a járdáról kilapátoltam a havat. Utánna jött tesóm oszt belenyomta fejemet a hóba, az egész család rajtam röhögött. De akkor már ferdén állt a szájuk, mikor egy lapát havat bedobtam az ablakon. Anyám leszidott engem és a tesómat is. Utána kimentem a kocsmába csocsózni, míg nálunk a többiek készülődtek. Én mindenkinek bonbont vettem. Este mikor visszamentem, már vártak, anyámtól telefont kaptam, tesóméktól nyakláncot.” (N.R.)
„...Elmentünk a családdal egy étterembe. Jókat ettünk, ittunk és nevettünk. Amikor hazamentünk, találkoztam a bűntársammal, bedobtunk egy pár karikát. Bejött nálunk, elájultunk és jókat kártyáztunk. Aztán este felé felhívtuk a haverokat, hogy nem-e megyünk valamerre bulizni. Aztán végül kikötöttünk egy diszkóban, ahol egy ismert DJ volt a sztárvendég. Mivel az egyik kedvenceim közé tartozik, ezért nagyon jól éreztem magam. Amikor hazamentem, olyan reggel nyolc óra felé, lefeküdtem és elaludtam. Innen már nem emlékszem semmire." (P.T.)
„Aznap és előtte is sokat ittam a sógorommal. A nővérem és a barátnőm pedig sütöttek-főztek. Nem nagyon tetszett nekik, hogy mi csak iszunk. De aztán ők is elkezdtek inni, de a barátnőmnek nem engedtem meg, hogy igyon, mert terhes volt. Nyolc hónapos volt. Amit nővéremtől kaptam karácsonyra, az egy karóra volt. A sógoromtól egy üveg viszki és egy ezüst pecsétgyűrű. A sógoromnak egy öltönyt vettem, a nővéremnek pedig arany fülbevalót. A barátnőmnek meg egy nyakláncot és mellé kapott egy nyelves csókot! Ami a legjobb volt, amikor a keresztfiamat megleptük a nővéremmel. Először csak meglepődött, de utána már annyira örült, hogy azt sem tudta, mit csináljon.” (R.R.)
„2006. karácsonyán reggel hatkor apu és bátyám megfogta kezemet-lábamat miközbe aludtam, kivittek az udvarra és beledobtak a hóba. Már kb. tíz perce kinn voltam, mert kizártak, én addig ott fagyoskodtam és utána kidobtak egy paplant. Épp akkor jött haza anyu valahonnan és elkezdett ordibálni és utána elnevette magát. Én egyből levágtam, hogy el volt játszva az egész, mikor bementünk, láttam, hogy az ágyba a takaró alatt ott volt valami nagyobb tárgy. Lehúztam a takarót és egy psz gép volt ott, de használt és rengeteg játékkal. Én és mamám visszavágtunk nekik. Amikor azt mondtam nekik, hogy a garázsba van az ajándék, beküldtem őket és mi abba a nyomban bezártuk az ajtót. Mikor bejöttek, levágtam rajtuk, hogy csalódottak, mert mindenkinek vettem egy doboz priluki cigit és egy gyufát. Utánna mondtam nekik, hogy nézzenek be a fürdőszobába, mikor meglátták az ajándékot egyből nyaliztak. Utána leültünk egy csendes zene mellett és anyu kihordta a mindenféle sütiket.” (N.D.)
„Karácsonyom úgy kezdődött, hogy elmentünk a templomba megkeresztelni az unokaöcsémet, utána hazamentünk, buliztunk anyukámmal. Átadtam az ajándékot, egy parfőm volt. Ő is vett nekem egy jégkorcsolyát. Hugomnak vettem egy babát, öcsémnek egy cd-ét, a második öcsémnek egy pisztolyt. A többiek is átadták egymásnak az ajándékot. Velem nem foglalkoztak annyira és én meg a barátom elmentünk lopni. Feltörtük a suli büfét, hoztunk ki onnan mikrosütőt, meg nagyon sok édességet, utána hazamentem, kivettem a jégkorcsolyát és elmentem jégkorcsolyázni a tóra” (H.Á.)
Azt hiszem, az utolsó két mondat elegendő befejezésnek.
Pogány Gábor
Új hozzászólás