Október utolsó szombatján került sor Biharnagybajomban annak az emlékműnek a leleplezésére, amelyet a XX. század folyamán a településen és térségében a kőolaj- és földgázbányászatban dolgozó emberek tiszteletére és emlékeinek a hagyatékára avattak fel. Az újszülött falusi ünnepségre nagy létszámba látogattak el az érdeklődők.
Az esemény szinte egész nap tartott a faluban. Az első program 10,30-kor kezdődött, az alföldi olajbányász fúvószenekar játékával. A közönség hangos tapsviharral hálálta meg az előadásukat. A harminc perces műsoruk megadta azt a hangulatot, amelyet az esemény képviselt. Amikor 11 órakor a köszöntő beszédekre sor került, még a nap is kisütött a település fölött. Mintha az univerzum ezzel szimbolizálná az új reményt a faluban élők számára.
Szító Sándor, a település polgármestere elismerte, hogy mindig is nagy lelkesedéssel támogatta ezt a civil szervezkedést már az első pillanattól kezdődően, amely az emlékmű felavatásához vezetett. Ő maga Gróf Széchenyi Istvánt idézte, miszerint: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn”. Véleménye szerint ez az emlékmű szintén ezt fogja jelenteni az itt élő emberek, különösképpen a gyerekek számára.
A polgármester beszéde után az esemény fő szervezője és koordinátora, Somogyi László került a nagyközönség elé. Ő maga Bács-Kiskun megyéből érkezett ide, azonban rajta kívül még sokan mások érkeztek másik megyéből. Az ünnepi beszéde nagyon szenvedélyes és érzelmes volt, sőt még könnyektől sem volt mentes. Beszédéből fény derült, hogy honnan származik az emlékmű állítás ötlete, és hogy hogyan zajlott le a szervezés. Egy egészen elképesztő történet is napvilágot látott a szavait hallgatván: eredetileg „csak” egy emléktáblát szerettek volna felállítani a korábban itt dolgozók tiszteletére, de az életnek más tervei voltak az ősök emlékéinek az ápolására. A szervezési munkálatok folyamán sikerült annyi embert mozgósítani, és annyi adományt összegyűjteni, hogy a „kis” emléktábla helyett egy „nagy” emlékművet állíthattak a korábbi alkalmazottak tiszteletére. Ez körülbelül egy 1 méter magas recski andezit szikladarab, amelyből Veress Zoltán nagyrábéi kőfaragó készített emlékművet.
Az alkotás nem csak Biharnagybajmot prezentálja, hanem az egész Nagy-Sárrét térségét is, Füzesgyarmattól, Karcagig. Többek szerint azonban az egész bölcsője Biharnagybajom volt. Egy olyan bölcső, amelyet elfeledett a történelem, amiről elfeledtek beszélni az emberek. Pedig az itt élők számára egy új reményt adott abban a korszakban. Egy olyan új lehetőséget, ami addig még nem volt falu életében. Az itt élő családok most először kitörhettek a paraszti életmódból, és iparossá válthattak. Ezzel megváltoztathatták a sorsukat. Az embereket vonzotta a kalandvágy és nagy számmal és szenvedéllyel léptek be a MASZOVOL-hoz. Ezzel pedig olajbányászokká váltak. Biharnagybajomban az akkori magyar kőolaj- és földgázbányászat legjobb műszaki és gazdasági vezetőinek irányításával folyt a munka, és az itteni férfiak és nők nagy szolgálatot tettek a hazának. A kibányászott olajnak egyetlen egy cseppje sem ment pocsékba, mert mindre szüksége volt az országnak.
A beszéd végeztével sor került az emlékmű felavatására: Gyügyei Katalin helyi pedagógus és szervező, Szító Sándor polgármester és Somogyi László főszervező együttesen vették le a leplet. Ezt követően sor került a koszorúzásokra, majd a virágletételekre. Az eseményt a bányász himnusz zárta.
Délután a programok a Szűcs Sándor Művelődési Házban folytatódtak. A bejáratnál könyvértékesítés folyt: meg lehetett vásárolni az „A nagy remény, A biharnagybajomi olajosok históriája” című könyvet. A könyv a Biharnagybajomban élt és az itt dolgozott emberek és a leszármazottak emlékeit és történeteit tartalmazza, továbbá a helyi olajbányászat adatait és históriáját.
A művelődési házban egy kiállítást lehetett megtekinteni. Korabeli kitüntetéseket, olajfúrási kődarabokat, fényképeket, megjelölt olajfúrási pozíciókat nézhettek meg az érdeklődők. Nagy számban állítottak ki okleveleket és bizonyítványokat is.
Az egész napos eseményt egy beszélgetés zárta, amely a múltról, a jelenről és a jövőről szólt.
Gyenge Imre
Új hozzászólás