Az alábbi rövid írás mélymerítés a honi valóságból. Abból, ahogy hátrányos életre hogyan lehet halmozni még több hátrányt.
Látszólag szórakozásról szólok, ám az élmény talmi. Néhány óra csupán. A többi küszködés, céltalanság, egyensúlyozás a bűn határán, sodródás. Prognózis egy életre.
A kislány tizenhárom éves. BTM-es és több H-s. Pedagógiai és szociális szakszavak rövidítései. A BTM beilleszkedési, tanulási és magatartási problémákat takar. A több H pedig a többszörösen hátrányos helyzet megjelölése.
A lány hátrányos helyzetű településen, hátrányos helyzetű családban él, lakhatásra alkalmatlan vályogházban. Az ötvennyolc négyzetméteren két család osztozik. Az egyik szobában az egyik, a másikban a másik. A konyha közös. Fürdőszoba nincs. Mosdás lavórból, mellékhelyiség a ház végében. Mint egy tömegszállás. Csak ők maguk nyolcan vannak, a társbérlők hatan. A szobák bútorzata összetolt ágyakból, egy-egy szekrényből áll. Apja alkalmi munkákat vállal, ám fizetségének nagyobbik részét elissza. Részegen agresszív, otthon gyakran eljár keze. Lopásokért börtönben is ült. A család rendszeres bevételei állami juttatásokból állnak.
A lány évismétlő, harmadikban bukott. Kora ellenére még csak ötödikes. Jó képességű, ha környezete nem húzná vissza. Serdülőkorba lépve csökkent amúgy sem erős érdeklődése a tanulás iránt. Gondolatai a fiúk körül járnak. Ezért is sok az igazolatlan hiányzása, ami miatt szüleit többször pénzbírságra büntették. Nem tudják kifizetni, így ilyenkor az apa, mint a börtönt már jól ismerő ember, bevonul a bírság letöltésére (egy nap ötezer forint). Tíz-húsz napot tartózkodik bent, majd néhány hónappal később újra. Amióta lánya lassan nővé érik, évente kétszer-háromszor is a rácsos intézmény lakója.
A lány most éppen szerelmes. Fejlesztésével, felzárkóztatásával foglalkozom. Élete alakulásával így nagyjából képben vagyok. Bizalmába fogadhatott, mert keresetlen őszinteséggel beszél kapcsolatairól. Éppen egy nyolcadikos fiú a soros. Egy hetedikes lánnyal éppen miatta verekedett össze. Közéjük álltam, majd gyorsan a foglalkozásoknak helyt adó könyvtárba tereltem. Hüppögve keseregte el, hogy a fiúja, egy másik lány miatt, dobta. Azzal akaszkodott össze.
Papírzsebkendőt adtam. Letörölte könnyeit, majd meglepő gyors hangulatváltással már hétvégi programjának taglalásába fogott (csak így zárójelben: akkor nem lehetett annyira komoly a szerelem, ha képes ilyen könnyen váltani).
- Szombaton szerzek egy új fiút – közölte. – Megyek Debrecenbe, a diszkóba.
- De hát még csak tizenhárom vagy! – vetettem közbe. – Nem engednek be.
- Beengednek – jelentette ki magabiztosan.
- Hogyhogy?
- A nővérem személyijét viszem. Eléggé hasonlítunk egymásra. Öregebbre sminkelem magam.
- Egyedül mész?
- Nem. Barátnőkkel. Indulás előtt feltankolunk, mert bent drága a pia. Ott füves cigit szívunk.
- Nem volna szabad – csóváltam a fejem.
- Ezt is ki kell próbálni. Egyszer élünk.
- A szüleid mit szólnak hozzá?
- Őket nem érdekli. Apám mindig részeg. Este legalább nem kapok tőle pofont.
- Honnan van pénzed? – aggályoskodtam tovább.
- Mindig akad – mosolygott hamiskásan. – A fiúkkal fizettetünk.
- Hogyan mentek haza? Debrecentől harminc kilométerre laktok.
- Taxival – válaszolta, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Taxival? – kérdeztem vissza, mint, aki nem hisz a fülének.
- Igen. Reggel van busz, de így kényelmesebb. Az irigykedők meg hadd pukkadozzanak.
A lány válaszai elkedvetlenítettek. Szegénység és szórakozás. Pénztelenség és dőzsölés. Eddig elrontott élet folytatása más eszközökkel. A végkifejlet borítékolható. Az élete semmivel nem lesz különb a szüleiénél. Nem tanulni fog, szakmát szerezni. Talán az általános iskola nyolc osztályát elvégzi, aztán antiszociális környezete magába szívja.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás