Szép Ernő 130 évvel ezelőtt, 1884. június 30-án született Huszton, s 1953. október 2-án halt meg Budapesten. Költő, író, újságíró, színpadi szerző, elbeszélő volt, nevét drámaírói díj (is) viseli. Meghatározó hajdú-bihari kapcsolatai voltak: Hajdúszoboszlón eszmélkedett, középiskoláit részben (1896-99) Debrecenben végezte. Riportkönyvet írt a Hortobágyról, s a Patika című drámájának kisvárosi világához az egykori Püspökladány adta a mintát. Nagyon sajnálkozott azon, amikor Debrecen régi, becsült értékeinek eltűnését érzékelte. Ebben egyik nagyon rá jellemző mondat: „Jól esik a szívemet fájtatni Debreczenben. Ne bántsatok.”
Zsidó származású volt, ő maga nagy meglepődéssel vette ezt tudomásul: „Éppen olyan testszín vagyok, mint a magyarok. Kinek az ideája volt, hogy én itt zsidó legyek? Nekem bizony isten eszem ágába se volt, hogy zsidó leszek majd, ha megszületek. Itt várt a világon ez a buta meglepetés, mikor itt kiszálltam. Nekem itt zsidónak kell lenni. Miért?”
Mély magyarságtudattal élt és teremtette írásművészetét. Hogy ma igen sokat tudunk róla és életművéről, azt döntő mértékben a hajdúszoboszlói irodalomtörténésznek, Vida Lajosnak köszönhetjük. Itt a magyar irodalom egyik legszebb hazafias versét tesszük közzé, az ő tollából származik.
(es)
Szép Ernő: Imádság
Ki ülsz az égben a vihar felett,
Én Istenem, hallgass meg engemet.
Hozzád megy szívem, ajkam csak dadog,
Hazámért reszketek, magyar vagyok.
A népekkel, ha haragod vagyon,
A magyarra ne haragudj nagyon.
Ne haragudj rá, bűnét ne keresd,
Bocsáss meg néki, sajnáld és szeresd.
Szeresd, vigyázz rá Istenem atyám,
El ne vesszen veszejtő éjszakán.
Mert itt a népek nem tudják, mit ér,
Hogy olyan jó, mint a falat kenyér,
Hogy nem szokott senkit se bántani,
Lassú dallal szeretne szántani.
Édes Istenem, te tudod magad,
A bárány nála nem ártatlanabb.
Te tudod ezt a fajtát, mily becses,
Milyen takaros, mily kellemetes.
Te látod életét minden tanyán,
Te tudod, hogy beszél: édes anyám.
Te tudod a barna kenyér ízét,
Te tudod a Tisza sárga vizét.
Te tudod, hogy itt milyen szivesen
Hempereg a csikó a füvesen.
Tudod a nyáj kolompját, ha megyen,
Édes szőlőnket tudod a hegyen.
S keserű könnyeink tudod Uram,
Hogy mennyit is szenvedtünk csakugyan,
S hogy víg esztendőt várunk mindenér
S hisszük, hogy lesz még szőlő, lágy kenyér.
Óh, keljetek a magyart védeni
Ti Istennek lényes cselédei:
Uradnak mondd el, arany arcu Nap,
Hogy kedveled te délibábodat.
Dicsérjed a Balatont, tiszta Hold,
Hogy szebb tükröd a földön sohse volt.
Csillagok, értünk könyörögjetek:
Kis házak ablakába reszketeg
Szerteszét este mennyi mécs ragyog
Könyörögjetek értünk, csillagok.
Új hozzászólás