A történet arról szól, egy szülő hogyan képes pokollá tenni gyermeke életét. A gyermek környezetétől, főleg családjától függ. Cseperedőknek etalon apa, anya személye, viselkedése, mentalitása.
Nincs kontrollja, s ebben az életkorban még képtelen is rá. A gyermeki megpróbáltatások már nevük megválasztásánál kezdődhetnek. Például Rikárdó, Dzsoki (így!) vagy Aurélián keresztnevek hallattán nehéz komolynak maradni. A szerencsétlenül megválasztott név viselőiket egy életen át keseríthetik.
A szülőknek az elhanyagoló vagy túlzott féltő, védő, óvó, babusgató, esetleg drill egy egészséges ötvözetét, az ún. meleg-korlátozó (elfajzott világunkban muszáj leszögezni: ez esetben a meleg szeretetteljességet jelent) nevelést kellene előnyben részesíteniük. A felnövekvők gyakran a szülők meg nem valósult álmainak áldozatai is. Az életcéloknál nem veszik figyelembe gyerkőceik képességeit, érdeklődését: zongoraművészt akarnak botfülűből, autistából tanárt, Down-kórosból gimnazistát.
A napokban a félrenevelés szomorú példájával találkoztam. Az édesanya kérelemmel fordult a körzetileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz. Nyolcadikos lányát egyéni tanrendbe (magántanulói státusz) történő áthelyeztetését kérte. Már az érthetetlen, amiért gyermeke általános iskolai tanulmányainak utolsó két hónapjára kezdeményezi.
A dokumentumokat olvasva, visszatérő motívum a lány „különös kinézése”. Gondoltam arcsérülésre, -deformációra, végtaghiányra, mozgásfogyatékosságra, csak arra nem, amilyen látvány fogadott. Először édesanyjával vettem fel anamnézist. Emós (emocionális rövidítése, fiatalok körében divatos élet- és divatforma) szerelésben érkezett. Karja, nyaka (és még ki tudja, hol?) tetovált. Fülében, orrában piercing, minden ujján műköröm. Azokkal kétkezi munkát bajosan végezhet. Mindegyik egyedi színkombinációjú. A kikérdezés során fény derült nyughatatlan természetére is. Gyakori költözködése, eltűnő, majd visszatérő élettársa, idegen férfiak nehezítették a gyermeke körüli nyugalom, állandóság kialakulását, közösségekbe történő beilleszkedését. Lelke korán belefáradhatott az ismétlődő alkalmazkodásban. Az anya extrémitását igyekezett lányára is átplántálni. Hatodikos volt, amikor szülője piercing és fülnagyobbító beültetése mellett döntött. Az iskolában így megjelenő lányt megrökönyödéssel fogadták. Egy kis határmenti faluban él. Egy ilyen kinézet nagyobb városban nem lenne feltűnő, de az előítéletes vidéken hamar céltáblává lett. Osztálytársai részéről mindennapossá váltak a csúfolódások, melyek számtalanszor verekedésig fajultak. A lányt kiközösítették. Volt barátnői elfordultak tőle. A felnőttek, sőt tanárai sem kímélték. Valahol érthető, hiszen az intézmény törvények, szabályok szerint működik, ahol megfogalmazott a tanulói magatartás is.
Pincérnek készül. Fel is vették a közeli nagyváros egyik szakképzőjébe. Szakmájában emberekkel fog foglalkozni. A szülő szándéka ezért is elutasításra került. Az általános iskolai tanulmányok utolsó két hónapjára megváltoztatni a tanulói státuszt, megint csak értelmetlen. Tanulmányi eredményei újfent indokolatlanná teszi.
A kislány életét édesanyja rontotta el, tette szinte elviselhetetlenné, amiért divathóbortját erőltette rá. Az iskolában sem azzal kell kitűnni, hogy valaki piercinget visel.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás