Egy buszmegálló újabban az erotika bölcsőjévé nőtte ki magát. Nincs egyetlen buszra várakozás vágyakozás nélkül. Valamilyen delejes kisugárzás törheti fel a tudatalatti hét lakatját, engedheti szabadjára a fajfenntartó ösztönöket. Centruma a fedett váró padja.
Egyedül ácsorogtam. A közösségi közlekedés négykerekűje természetesen késésben. Nemrég Demjén koncerten csápoltam. Nem maradhatott el a Szerelemvonat. A közönséggel mekkora kitolás lett volna, ha a koncert vége felé bejelentik, a szám előreláthatólag harmincöt percet késik. Kérik a hallgatók szíves türelmét és megértését.
Látómezőmbe egy nő kacsázott be. Nem egy mai csirke. Koránál többnek nézett ki. Gondolom, naponta tesz öregbítéséért. A cigivel biztos, hiszen a hirtelen lebbenő szellő idáig hozta bőrének dohánybűzét. Ujjai sem napi két tüdőtorpedóról árulkodnak. A cigi és pia amúgy kéz a kézben jár, így nem lepődnék meg a hölgy alkoholista mivoltán.
Az érkező a padra huppant. Remegő ujjakkal bűzrudat kotort ki dobozából. Teátrális mozdulattal keresztbe vetette lábát, Karády Katalint szégyenítő modorossággal pöffentett rá, első slukkot letüdőzte, hozzá oroszlánbőgés decibeljeit közelítő, megkönnyebbült sóhajt mellékelt.
Elégülten dőlt hátra. Smirglis rekedtséggel szólalt meg:
- Szia!
- Helló! – mert illik viszonozni, bárki is köszön rám.
- Szép fiú! – na, tessék, már megint! Ezek a nők mindig megtalálnak. – Dobj már meg egy cigivel!
- Nem dohányzom.
- Mást nem adsz nekem? – jaj, istenem! Mindig ugyanazok a fordulatok. Sejtettem a folytatást, bár tippmixen találnám el ennyire biztosan a meccsek eredményeit! – Meghálálom.
- Ugyan, mivel? – mentem azért bele a játékba.
- Hát, ha nem vagy sóher, akkor egy kis kényeztetés? – nem vagyok szép fiú. Miért köt belém mégis minden részeg nő? Felfoghatatlan. Vagy nekik ilyenkor már mindegy? Csak legyen valaki?
- Köszi, de inkább nem – futott végig hátamon a borzadály. A megsárgult fogak sem a vágyaknak kedveztek, a hölgy látványa úgyszintén.
- Pedig hengerlő vagyok – húzta ki magát kacéran. Valamikor tényleg jó nő lehetett.
- Milyen hengerlő? – mert a hencegésnek nem éreztem értelmét.
- Lehengerlő – csomagolt hozzá egy csábos mosolynak szánt fintort.
- Nem egy nagy poén – értékeltem humorát.
- Nem tud nekem egyetlen férfi sem ellenállni – ebben lehet valami, mert rendszeresen látom részeg pasasokkal. Őket elcsábítani, mondjuk nem nagy kunszt. Meg kocsma után maradt pénzüktől megszabadítani.
- A nimzoindiai védelem ellen nincs ellenszere.
- Mi? – kerekedett szeme értetlenre.
- Sakkban használatos megnyitási mód. Főleg fekete bábokkal játszók kezdenek így – mentem át ismeretterjesztőbe.
- Menj a francba! – ennyire nem értékelte tudásbővítési szándékom.
Felpattant. Felcsúszott vagy felhúzott szoknyáját – úgy látszik nem figyeltem eléggé – változatlanul hagyva, tűsarkújában botladozva, faképnél hagyott.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás