ElmeRengések címmel harmadik novellás kötetét mutatták be Bús Anikó debreceni szerzőnek a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban szerdán. Az írónőt több mint félszáz ismerőse, barátja, rajongója várta. A beszélgetést Frenkó Zsolt vezette, és Szűcs Kata, a Csokonai Nemzeti Színház színművészének közreműködése tette igazán emlékezetes eseménnyé igen átélő felolvasásai révén.
Az oldott beszélgetésben megtudhattuk, hogy a szerző már egészen fiatalon is írt novellákat, kezdeményeket, az igazi írói születés azonban akkor történt, amikor egy baleset után egy évig ágyhoz kötötte a szerencsétlenség. Ekkor vette elő korábbi írásait, amiket átdolgozott, és kötetbe, az első kötetébe szerkesztette.
- Mi késztet egy sikeres üzletasszonyt arra, hogy írjon? – hangzott el a kérdés, utalva arra, hogy Bús Anikó nem egy könyvtárban felejtett tehetség, vagy egy katedrán kiégett pedagógus (noha diplomái alapján lehetne), hanem egy évtizedek óta jól menő vállalkozás irányítója, résztvevője, aki viszont nem úri passzióként írogat.
- A pszichoterápia – kapták a választ az érdeklődők röviden, de Bús Anikó rögtön hozzátette, őt a pszichoterápia módszerei segítették, vagyis az, hogy íráskor mintha kibeszélné magából a feszültséget, és a végén katartikus élménye van, nem gyötri tovább a téma, a probléma.
Bús Anikó írásainak zöme szomorú. „Miért nem ír több nevettető történetet, amikor az életben olyan vidám, olyan sokszor nevet, még akár a fájdalmas esetein is?” – tette fel a kérdést Frenkó Zsolt.
- Mert nem tudok, és nem akarok! – jött a határozott válasz, aztán a szerző bővebben is megmagyarázta: - Mert a nevetés jó dolog, de múlandó. Ha pedig egy író-olvasó találkozón látom a könnyes szemeket, tudom, hogy a szavak, a mondatok megérintették az embereket, és az maradandó emlékeket hagy.
A találkozón elhangzott a Pihenőszoba című novella is, amely a Diszpolgár oldalán is olvasható: itt.
Új hozzászólás