Nagyra becsült kollégám, Erdei Sándor emlékezett meg Ratkó Józsefről a Hét verse rovatban. Írása rég elfeledett emlékeket emelt ki tudatalattimból. A következőkben erről olvashatnak.
Negyed évszázada ment el Ratkó József. Személyes sorsa hányattatásai, szabad lelke csapongásai számtalan helyre elsodorta. Apját, anyját elvesztve, állami gondozottként nevelkedve megismerhette az egyedüllét, a senkihez sem tartozás minden keservét. A magány emberekhez űzte, hajtotta. Új ismeretségei mellett szülei emléke nem halványult.
A nagykállói Krúdy Gyula járási könyvtár igazgatójaként járt a nyírbátori Kisegítő Iskola és Nevelőotthonban (jelenleg Éltes Mátyás gyógypedagógus nevét viseli). Ez 1982-ben, anyák napja után volt. Együd János igazgatót kereste. Fekete kalapjában, májusi melegben is hordott fekete lódenjében, meglett termettel, valami sötét titkot rejtő tekintetével vonult végig a folyosón.
Értelmi fogyatékosok gyermekek közreműködésével színjátszó szakkört szerveztem. Évente öt-hat műsort készítettünk, adtunk elő. Éppen annak az évnek a tavaszán Mátészalkán, színjátszók megyei minősítőjén vettünk részt. Bronzminősítést szereztünk. Sajátos nevelési igényű gyermekek esetében ez komoly eredmény.
A minősítő után anyák napjára kezdtünk készülni. A versekből összeállított műsort zenei aláfestéssel szándékoztam szebbé tenni. A versek válogatás során Váci Mihály, József Attila, Weöres Sándor művei mellett egy Ratkó versre is rábukkantam. Véletlenül történt. Az iskola könyvtárát rendezgetve, bukkantam egy vékony Ratkó verses füzetre, benne „Zsoltár anyámnak” c. gyönyörű alkotására.
Anyjának több versében állít emléket. Elvesztését gyerekként, félrészeg állapotban élte meg. Anyját kórházba szállították, apja pedig valahol. Néhány fiú összefogott, s lejutottak szüleik pincéjébe. Bort ittak, amikor szólt a szomszéd néni, hogy édesanyja előző nap este a kórházban meghalt. A költő kimondottan szerette anyját. Apja gyakori részegsége miatt gyerekként, tudatlanul, csak ösztönösen érezve iránta érzett utálatát, nem engedte közel magához. Anyja halálának híre, s az az állapot, amilyen körülmények között találta, egész életére kiható lelki sérülés, lelkiismeret furdalás forrása lett. Talán ezért foglalkozik több művében is szülőanyjával. „Anyámnak” címmel két verset is írt.
„Most már nyugodtan hívhatom fűnek is,
föloldotta a föld neve alól…”
Ír anyja földi elmúlásáról, testének semmivé oszlásáról, miközben emléke örökkön marad a lelkiismeret furdalásával beárnyékolva. A másikban megint az elvesztett, eltemetett anya emlékét idézi.
„Anyám a föld alatt van,
vigyázok, rá ne lépjek…”
Anyja emlékére írt versek sorának legszebb opusza a „Zsoltár anyámnak”. Bár a verset anyjának szánta, az emberiség minden anyját élteti.
„Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal - harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.
Az anyák napi műsor végére szántam a Ratkó verset. Annyira szépnek találtam, hogy eléggé el nem ítélhető módon, elmondása szerepét magamra osztottam.
Lement a műsor. A következő hét közepén érkezett Ratkó József. Már az igazgatóiban, hármasban ülve, tudhattam meg jövetele okát. Valaki jó szót szólhatott a műsorról, verse előadásáról. Szíves szavakkal köszönte választásomat és meghívott egy nagykállói író-olvasó találkozóra, melynek ő volt a meghívott művésze. A találkozóra szomorúan kevesen mentek el. Hála az égnek nem vezényeltek ki szocialista brigádokat, akik türelmetlenül pislantva óráikra, végigásították volna a rendezvényt, várva, mikor szabadulhatnak ki végre a kultúrház büféjébe. Nélkülük és kevesünk számára is jó hangulatúra sikeredett a másfél óra. Ratkó József a gyér érdeklődésre fittyet hányva, úgy mondta verseit, mintha ezres publikum hallgatná.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás