Thaly Kálmán (Csép, 1839. – Zablát, 1909.) költő, író, tiszteletbeli bölcsészdoktor, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, országgyűlési képviselő volt, Jókai Mór másodunokatestvére.
A 19. század hatvanas éveiben fellépő írónemzedékhez tartozott. Gyermekfővel élte át a szabadságharcot és az elnyomatás korának eszmei megrendülését; igazi közösségi élményei a nemzeti ellenállás utolsó hullámából fakadtak (a Szabadság hajnala című, 1861-es kötetét el is kobozták), s ezeknek illúzióin át szemlélte a múltat. Romantikus, nacionalista színezetű múltszemlélete avatta a kuruc kor rajongó hívévé, s történeti kutatásai és a kuruc költészet utánzása tették nevezetessé. Pályáját költőként kezdte, de hamarosan a történetírás vonzotta magához. 1857 és 1861 között jelentek meg verseskötetei: Ne bántsd a magyart! (1857); Zengő liget (1859), Kárpáti kürt (1860), Székely kürt (1861), Szabadság hajnala (1861).
A későbbiek során egyre inkább jellemezte a Rákóczi-kor tanulmányozása, a múlt világába való romantikus, illúziós belemerülés. Így jöttek létre híres, a kuruc kort utánzó költeményei, köztük az a tíz vers, amelyeket belecsempészett a kuruc költészet anyagába (A kölesdi harcról, Bujdosó Rákóczi, Esztergom megvétele, Ocskai Lászlórul való ének, Bezerédy nótája, Balogh Ádám nótája stb.). Az előadásmód, a nyelv, a verselés korhű fordulatai bravúros stílusutánzatokká emelik őket.
Ezt a szép költeményt az ismeretlen szerzők által költött kuruc bujdosó poémák remekei közé sorolták. Később kiderült, hogy a kuruc korszak lelkes kutatójának és szerelmesének, Thaly Kálmánnak a műve.
Thaly Kálmán:
Kiállott Rákóczi
A munkácsi sáncra, Reá támaszkodék
Pántos pallosára, Reá támaszkodék
Pántos pallosára, - Reá rívalkodék Az rézdobosára:
"Dobosom, dobosom, Udvari dobosom!
Most néked megmondom: Ne azt verd, hogy: Mars, mars!...
De azt verd, hogy: Rajta!... - ördög nyúzza az anyádat! -
Ne úgy verjed a dobodat! Ne úgy verjed, mint eddig:
Isten tudja, hogy lesz, mint?
Hanem úgy verjed: Rajta! Rajta! Rajta! Rajta!
Úgy verd: a föld rengjen, Ég is visszazengjen,
Aki él, meghallja, Sőt azt is, ki halva fekszik, felriassza:
Rajta, rajta, rajta!
Én híres vezérim: Bottyánom, Bercsényim, Pekrym, Bezerédym,
Kik vagytok vitézim: Rajta, rajta, rajta! - Utolsó nagy harcra!"
- Halálos nehéz köd, Mindent búsan béföd;
Jobb is, ha nem látja: Mert csak a szíve fájna -
Tán meg is szakadna...
Dobos már dobolhat, Rákóczi unszolhat:
Rajta, rajta, rajta!...
A tábor, a tábor, Zászlóit lehajtja
A majtényi páston, - Szegény kuruc tábor...
Hajh Károlyi Sándor! Károlyi Sándorom!
Hová lött, hová lött az én szép táborom;
Most reá kérdelek: Felelj meg érette:
Kénszerítlek letött Hétszeres hitedre;
Valld bé, ne is tagadd: Eladtad jó urad!
- Úgy lészen még dolgod Néked, mint Júdásnak;
Bosszút áll, nem hagyja Igaz maradékja
Hív Esze Tamásnak, Nagy Bóné Andrásnak,
Meglásd csak, meglásd csak!
"Nem kérem én országom, Inkább világgá bújdosom,
Úgy is tudom már: El köll mennem már!...
Kovácsom, kovácsom, Udvari kovácsom
Fordítsd meg a patkót Hódos paripámon,
Az elejét hátra, Ne forduljon vissza Szép Magyarországra!"
Két országom, népem: Vitéz magyar, székely,
Az Isten megáldjon! Patak Isten hozzád, -
Német már a gazdád!
Isten hozzád Munkács: Engem többé nem látsz,
Legkedvesebb várom!... Édes hazámat már többé nem látom -
Már többé nem látom."
"Eljő még az idő, Szegény Magyarország -
Megátkozod te még E keserves órát!
Idegen nemzetnek be súlyos a járma!
Régi vezéreknek - tulajdon véreknek - Sírva néz utána,
Sírva néz utána..."
"Szeret Magyarország, Óhajt Erdélyország
S hóltig szán, hóltig bán; még a gyermökök is,
Tudom, visszakíván! Mikor rég elmentem:
Visszasóhajtotok! Mikor rég meghóltam, Akkor is sirattok,
Haló porombúl is feltámasztanátok,-
Összeszednétek még porhanyó csontimot!..."
"Amerre tenger zúg, Amerre a szél jár,
Csillag lehanyatlik - Ott nyugszom meg én már."
Be szomorúan szól a Rákóczi rézdobja,
Nem mondja már: Rajta! rajta, rajta!...
Hanem azt dobolja, Messzéről zokogja:
"Szülőföldem, bölcsőm, Te bús Magyarország!
Immár Isten hozzád. Immár Isten hozzád!"
Új hozzászólás