Kiterjedt a halhatatlan zseni, Karinthy Frigyes családja, a famíliában nemzedékeken át vannak olyan nevek, amelyek megmaradnak az időben. Ilyen alak a költő egyik fia is, akit első felesége, Judik Etel szült Budapesten 1914-ben. (Majd hatvanévesen, 1974 őszén hal meg ugyanott.)
Anyja, aki színésznő volt, 1918-ban a spanyolnátha-járvány áldozatául esett. Apja később feleségül vette Böhm Arankát (ebből a házasságból született Karinthy Ferenc író). A Lónyay Utcai Református Gimnáziumba járt, nem volt jó tanuló. Néhány az irodalom, a költészet iránt érdeklődő barátjával (köztük Benedek Istvánnal, Devecseri Gáborral) Hangszóró néven lapot alapított, verseinek nagy része itt jelent meg – a többi verse többnyire elveszett, miként Heine-, Rilke-fordításai is elkallódtak. Érettségi után színészettel próbálkozott, egy évig járt a Rózsahegyi-féle színiiskolába. A Szép Szóban és a Nyugatban is jelentek meg versei a harmincas évek második felében. Apja halála (1938) után az egyébként is érzékeny, szorongásra hajlamos költőt egyre gyakrabban gyötörték hallucinációk, fóbiák, amelyeket „ördöggörcsnek” nevezett. Ezt tetézték később a nyilas uralom idején őt ért zaklatások. 1946–1948-ban a Fővárosi Könyvtárban dolgozott, 1948–1952 között félrevonultan élt Badacsonyban. Egyre gyakrabban jelentkező kényszerképzetei, fóbiái miatt idegszanatóriumba került: néhány hónapig Budapesten, majd 1952 őszétől 1957 tavaszáig Intapusztán élt, ahol kamaszkori barátja, Benedek István volt a kezelőorvosa. 1957-től haláláig Budapesten élt visszavonultan.
(es)
Karinthy Gábor:
Éjszaka
Állok a lelkem éjszakáján
magamban és rád gondolok.
Egykedvűen és gőgösen -
ha nevetek, nem zokogok.
Ha jól van így, hát jól van így is,
olyan mindegy, hogyan szeretlek.
Olyan mindegy: virág vagy éjfél,
hogy megöllek vagy megölellek.
Én megnyitottam egy kaput,
öklöm a zárat leütötte.
Te behunytad a szemedet,
nem érdekelt, mi van mögötte.
Nem érdekelt mi van mögötte,
az a kapu nyitva maradt.
Az a kapu ásít utánad,
bárhová indul az utad,
mindegy, ha futsz, vagy vándorolsz,
hajszollak-e én vagy kerüllek,
nagy messzi jársz, belém botolsz,
vágyom utánad vagy megöllek,
vagy hallgatok, vagy ordítok,
csöndes vagyok vagy haragos!
mert összeforraszt minket, hajrá,
szerelmem, mint a vaskapocs.
Új hozzászólás