Hazánk építészettörténeti emlékei kutatásának újabb keletű, amatőr kezdeményezése az urbex. Az angol urban exploration, azaz városi felderítés kifejezés rövidítése. Célja az elhagyatott építmények felkeresése, felfedezése, dokumentálása.
Középpontjában olyan épületek állnak, amelyek már vagy romosak és elhagyatottak, vagy éppen ellenkezőleg: aktívak, de a magánszemélyek számára nem látogathatók. Az urbex célpontjai elhagyatott gyárak, kórházak, katonai és ipari létesítmények, tetők vagy pincerendszerek. A kifejezés ugyanakkor nyilvánosan látogatható helyek kapcsán is használatos.
A Tiszacsege-Nagymajori Vay-kastély az Egyeket Tiszacsegével összekötő út hetedik kilométerénél kiágazó, 2 km-es bekötőúton érhető el. A kastélyt információs tábla is jelzi. A major központjában emelkedő épület már messziről jól látható.
Nagymajort Vay Miklós építtette. Vay Miklós hadmérnöknek tanult, volt dandártábornok, császári kamarás, országgyűlési követ és folyamszabályozási királyi biztos is. A nagymajori birtokközpontot csak 1787 után építette ki, mert egy ekkori térkép még erdőt mutat a helyén. A kastély toronyszerű, kétemeletes, négyzetes alaprajzú, honi viszonylatban ritka. Nagyobbnak szánták, mert alapozása 25x25 méteres, amelyre azonban csak 19x19 méter alapterületű épületet húztak fel. A pincetető beépítetlen részén teraszt létesítettek. Stílusában klasszicizáló későbarokk, empire, de rokokó elemek is előfordulnak. 1819-ben a kastély mellett már számos majorsági épület állt: 4 béresház, 2 ökör- és marhaistálló, 1 juhhodály, 1 csűr, 1 góré, 1 ól, 1 fáskamra, 1 szekérszín és 1 malom;1880-ban Kelin Ignác bérelte. 1909-ben Vay Béla ezután Rosinger Lajossal, Klein korábbi ispánjával kötött szerződést. A kastéllyal együtt 2164 katasztrális holddal, melléképületekkel adta át. Rosinger 1920-ban meghalt, a birtokot fiai, Radák József és dr. Radák Henrik örökölték. Az uradalmat a mezőgazdasági akadémiát végzett Radák József irányította. A család a fővárosban élt, Nagymajorban kevés időt töltöttek. Radák József 1936-os halála után özvegye vette át az uradalom irányítását. Ebben az évben már csak 1569 katasztrális holdon folyt gazdálkodás.
A második világháború után a kastélyt államosították és a Hortobágyi Állami Gazdaság tulajdonába került. Az épületben a dolgozók számára létesítettek lakásokat. A rendszerváltás után a leromlott állagú épület Fekete Sándor debreceni térképész, a Máltai Lovagrend tagja magántulajdonába került.
2000–2001-ben a Széchenyi Terv támogatásával helyreállították és kastélyszállót létesítettek falai között; újratelepítették a parkot is. A hotel 2005-ben nyílt meg, de néhány éven belül tönkrement. Az épület új, győri bérlője a helyiségeket vendéglátás helyett marihuánatermesztésre használta. Őt a rendőrség 2014-ben vette őrizetbe és öt és fél év börtönbüntetésre ítélték.
A kastélyszállót 2016-ban részlegesen felújították. Jelenleg egy miskolci vállalkozó bérli, aki lótenyésztéssel foglalkozik. Ottjártamkor nem lehetett az épületbe jutni. Körülkerített, védett. A kihaltnak tűnő kastélyban a helyiek szerint laknak. Az alagsor néhány helyiségét használják. A park fáit újratelepítették. A kastély előtt két katonai vontatójármű „díszeleg”. A szemben lakó néni szerint tankot is tároltak. A baloldali melléképület magtár volt, bár inkább lovardának vagy lóistállónak néz ki. Középkorban kolostor állt helyén. Az időlegesen üzemelő hotel szolgáltató egységeként is szolgált. Most kihasználatlan.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás