Az összefogás, segítség nemes erény. Hála az égnek, gyakoroljuk, s gyakran komoly szükség van rá. A veronai buszbaleset elszenvedőiért – túlzás nélkül leírható – ország-világ tenni akart. Példás az az érzelmi megnyilvánulás, jó akarat, amiről az olaszok tettek tanúbizonyságot, de itthon is.
A gimnazista diákok értelmetlen halála szörnyű tragédia. Rendkívüli – szerencsére. A mindennapok tragédiája a szegénység, amikor az is gondot okoz, miből készülhet a másnapi ebéd. A hosszantartó kíméletlen hidegben akadnak életükért küzdők, akiknek nincs fedél a fejük felett, vagy ha van is, nincs mivel fűteni.
Mindenki segít rajtuk, ahogy tud. A rászorultaknak az önkormányzatok fát, szenet biztosítanak. Karitatív szervezetek hasonlóképpen. Egyedülállóknak, elesetteknek, betegeknek felaprítják a tüzelőt. Ám a segítség minden jó szándék ellenére sem jut el mindenkihez. Tehetetlenül várják a csodát, mert másban már nem bízhatnak, vagy megadóan sorsuk alakulását, akár a fagyhalált.
Móra Ferenc megható történetet írt. Egyik szereplője jómaga. Gyerekként, Favágó Jánoska barátjával, megmentett egy nénit. Az esetet A szánkó c. novellájában örökítette meg.
A falu bírája gazdag ember volt. Két fiának szép szánkót csináltatott. Porontyai szánhúzókat kerestek. Az író és Jánoska megtalálása után Bíró Pali és Gyuri elterpeszkedett az ülésen és úgy nógatták a húzókat, mintha lovak lennének. A gyönyörű szánkóval Favágó Jánoskáék szívesen mentek volna egy kört, de a pöffeszkedő gazdag ifjoncok hallani sem akartak róla. Megalázó viselkedésükre válaszul Jánoskáék a ficsúrokat egyszer hóba borították. A Bíró gyerekek másnap már másokkal húzatták a szánkót. Az elbocsátott két fiú szánkót szeretett volna fabrikálni. A szenesboltban szenesládát vásároltak. Fenekére két deszkát erősítettek, húzónak megtette a ruhaszárító kötél. A falu végére siettek. Az utolsó háznál tartottak, amikor észrevették, hogy nem füstöl a kéménye. Kati néni, a koldusasszony egymagában éldegélt. Se fia, se borja, csak egy kutyája. Az eb a küszöbön nyöszörgött. Beengedték. Akkor látták, hogy a néni az ágyán kendőbe bugyolálva, elkékült arccal, dideregve vacogott. Még a tűzhelyet is dér borította. Kati néni három napja nem fűtött be. Nem volt mivel. A két fiú egymásra nézett, aztán Jánoska fordult is, a sarokból előhozta a baltát, felaprította azt a szánkót, amivel egyet sem csusszantak. Kisvártatva a tűzhelyben vígan égett a fa.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás