Szerkesztőnk, Somogy Ferenc gondolatai a Botanikus kerti látogatása után
A Botanikus kert a Tudományegyetem hátsó területén helyezkedik el. Jelenleg 12 hektár területű. A kert elődjét 1807-ben a Déri Múzeum helyén alakították ki. A Református Kollégium felügyelete alatt működött. A Múzeum megépülte okán a füvészkertnek új helyet jelöltek ki. A város az egyetem mögötti tizenhét hektáros területet adományozta kertépítés céljából. Megkezdődött a növényföldrajzi csoportok telepítése (tó, mocsár, szikes, homokbucka). A növényeket az ország tájegységeiből szerezték be. A II. világháborúban károkat szenvedett a gyűjtemény. A szabadföldi terület felújítása 1950-re fejeződött be. Jelenleg a növényfajok száma meghaladja az ötezret.
A Békás-tó és környéke megtekintése, megrázó élménye kompenzációt igényelt, ezért ellátogattam az egyetem Botanikus kertjébe. Már a bejáratnál, belépőjegyet kérve (nem egy ökör ára), a látogatáskezdet kellemes beszélgetésbe torkollott. Simon Ferenc (ha jól emlékszem nevére) a TTK-n (a Természettudományi kar földrajz szakán) diplomázott, s szolgálta az egyetemet, illetve teszi most is, mint a kert nyugdíjas munkatársa. Kicseréltük egyetemi emlékeinket, próbáltunk közös ismerősöket keresni.
A jó beszélgetés örömével léptem be a természet birodalmába. A várost fullasztó párás forróság tovatűnt a fák, bokrok, virágok árnyékában. A zöld amúgy is nyugtatólag hat az idegrendszerre, ezt még tetézte a város zajának szűrten fülhöz érkező halk zsongása, a tiszta levegő, a nyugalom. A kertkapun belépve, elől található az arborétum, hátul pedig az üveg- és fóliaházak. A szabadtéri gyűjteményekkel kezdtem. Minden növény tövében tábláról olvashattam, mit látok. Tematikusan telepített növények nézegetése közben gyakran ért a felismerés: jé, hát ilyen van a kertemben, vagy az útszélen, stb. A növények, melyek mellett általában csak elrohanok, esetleg nyugtázom egy gyors, odavetett megjegyzéssel: jaj, de szép vagy érdekes, itt rácsodálkoztam.
A kert és a természettudomány érdekében kifejtett tevékenységért neveztek el ösvényeket például Diószegi Sámuelről vagy Kitaibel Pálról. Ízléses fanyilak mutatta utakon barangolva gyönyörű lombhullajtó és örökzöldek között haladva, gyönyörködtem az ezüstfenyő metálkék tűleveleinek pompázatos szépségén vagy a rododendronok piros gyümölcsein (virágaik ezer színben virítanak. A Kám melletti Jeli arborétumban található hazánk leggazdagabb rododendron gyűjteménye. Júniusi virágzásuk látványa egy életre szóló élmény.).
A tóhoz érve, a vizes környezet minden jellegzetes növénye együtt látható. A vízen vadkacsák úszkáltak, majd tollászkodtak a vízparton. Kimondottan emberbarát szárnyasok. Három lépésre megközelíthettem a négy récét. Nem idegeskedtek. Megörökítésükre, mint gyakorlott fotómodellek álltak be. A tóban koi pontyok úszkáltak. Néhány fehér tavirózsa virított. Hatalmas levelein békák trónoltak. A partközelben teknősök kavarták a vizet.
A Pálmaházban trópusi hőség fogadott. Mivelhogy kint sem volt más a helyzet, a különbség elenyészőnek tűnt. A növények lassan kinövik a házat. Hatalmas pálma levelei már az üvegtetőre tapadva keresték a továbbjutás lehetőségét. A Pálmaház közeli kisebb melegházban termetes kaktuszok gyűjteményének egyes egyedeit kaphattam lencsevégre. Csak csodálni lehet, ahogy ezek az igénytelen növények mekkorára, embernél magasabbra is képesek nőni.
A Pálmaháztól visszafelé tartva fenyőegyüttes tűleveles lombja alatt haladtam. Mindig értékeltem ezen örökzöldek délceg tartását, méltóságát.
A kör végén visszaértem a bejárathoz. Befelé nem szenteltem kellő figyelmet a kerítésre felfuttatott trombitafolyondár narancspiros virágözönére, a portáslak mögötti borókásra. A borókabogyók illatát hozta a szél, mikor a fülledt forróságba történő kilépés előtt ittam néhány korty vizet a kútból. Két-három percet a padokon pilledve élveztem a tiszafák méregzöld lombja nyújtotta hűs árnyékot…, aztán vissza a zajos, poros, forró városba.
A természet mindig azt adja, amit várnak tőle. Soha nem csalódunk benne. Ez ad biztonságot, nyugalmat és élményt a felkeresőknek.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás