A street fishing (utcai horgászat) egyre népszerűbb mozgalmának már Magyarországon is akadnak képviselői. A dolog lényege, hogy a halvágó mesterek nem hagyják el az adott város közigazgatási határát, hanem azon belül megtalálható folyó- és állóvizeket horgásszák meg. Klubokba, egyesületekbe tömörülve űzik a halfogás urbánus módját.
Hazánkban a fővárosban alakulgat hasonló csoportosulás. A hazai vadász és horgász tévécsatornának köszönhetően egyre ismertebbé válnak jeles képviselői. Döme Gábor, vagy Walter Tamás filmjei a sporttársak számára kimondott izgalmakat nyújtanak. Nem akármilyen kihívás a Dunán, az Erzsébet-híd közelében márnázni, kétkilós jászkeszegeket szákolni, a Csepeli-híd környékén, a Ráckevei Duna-ágon harcsát fogni, méghozzá rakós bottal. A csatorna képviselői olyan vízszakaszokon bizonyítanak, amelyekről azt gondolná az ember, hogy a partmenti zaj, a sűrű hajóforgalom, a víz szennyezettsége elűzte a halakat.
A pestieknek ott a Duna, az Omszki-tó, Szilas-tározó. Debrecenben sokkalta sanyarúbb a helyzet. A megállapítás a jelenre igaz, mivelhogy az utóbbi évek száraz időjárása miatt kiszáradtak az Erdőspuszta tavai. Mind megannyi horgászhely volt. A Fancsika zsinórszaggató amurjai, tíz kilón felüli csukái, lusta kapású compói, a Vekeri-tó pontyai, a Mézeshegyi-tó ragadozói, mind-mind már csak emlék. De a vízfolyásokra is gondolva, mekkora élmény volt a Kondoroson sügérezni, a Kati-patakon keszegezni, Cserei-éren ezüstkárászt fogni. A tavak medrében nem víz fodrozódik, hanem gaz és rengeteg suháng növekszik. Jövőre akár erdőgazdálkodást lehetne folytatni. Ha valamilyen csoda folytán a tavak mégis feltöltődnének, akkor is tíz év kellene a regenerálódáshoz.
Némi reményt ad, hogy némely vízfolyások medrében itt-ott pang egy kis, valószínűleg csapadékvíz. A Fancsika II. és III. tavakat összekötő csatorna egy részében áll a víz, de horgászat szempontjából halottnak tűnik. Egyértelműen nem lehet kijelenteni. Szükségesek az empirikus tapasztalatok, azaz olvadás utáni horgászatok adhatják meg a végleges választ.
Manapság debreceninek nem könnyű utcai horgásznak lenni. Néhány fizetős horgásztavat leszámítva nem sok lehetőségük adódik. A Tócó-patak felső, józsai szakasza okozhat meglepetést. Vize tiszta, szemét is csak hébe-hóba, arrafelé még nem kényszerítették kibetonozott csatornába. A patakban vegetáló halak nehezen megfoghatók. Kicsi a víz, a pikkelyesek meg ijedősek. A cserkésző horgászoknak van esélyük.
A Békás-tavon tilos a horgászat. Felújítása előtt bőven akadt benne pikkelyes. Főleg ezüst kárász akadt horogvégre, de előfordult törpeharcsa és sügér is. A vízínséges időkben érdemes lenne újragondolni a tó horgászhatóságát. Megfelelő szabályozással, fenntartással sokaknak szerezne kellemes sportlehetőséget.
A bátor, kalandokra kapható halfogók számára a tavaszi vízbőség idején megtelő csatornákat ajánlom. Kereső módszerrel főleg ott érdemes próbálkozni, ahol hosszabb ideje állt pangó víz. Könnyen elképzelhető, hogy az ínséges időket sikerült jó néhány példánynak átvészelnie.
Régebben vettem részt olyan horgászversenyeken, amelyeknek kimondott célja, a kifogott halakkal történő egyesületi víz betelepítése volt. A majdan újra folydogáló erekbe, telítődő tavakba ugyanígy érdemes lesz halat vinni. Nem muszáj megvárni, míg hivatalosan döntenek telepítésekről. A bürokrácia malmai lassan őrölnek.
Nem valószínű, hogy Debrecenben mostanság fog utcai horgászcsoport alakulni. Sokkal több vízre volna szükség, de ugye azért először a meny- utána a remény hal meg utoljára, addig meg történhet egy, s más.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás