Színdarab? Aligha. Ez maga a letisztult, tökéletes valóság, a média, a tudatipar kellemetlen, kínos és fojtó mechanizmusa, amely akaratlanul is beszippantja a naiv fogyasztót. Pass Andrea Finálé című színdarabja leplezetlenül világított rá a Csokonai Fórumban tartott premieren: a közösségi és tömegmédia lehetetlenül keretezi életünket, menekülni pedig már csak egyfelé lehet – a halálba.
A 9 esztendős Pál Berci (Herczeg Tamás) meghalt. Meghalt, mert hitt valamiben. Valamiben, ami színes, kellemes és boldogságot áraszt. Ő még hitt a tündérekben. Mindennek színpadi reprezentációja pedig már-már döbbenetesen hasonlít a jelenkori magyar valóságra, így a pedagógusok kiszolgáltatottságára, a kereskedelmi média hazug botrányéhségére és a lehetetlenül rámenős piócamentalitására.
Gelányi Imre mint az iskolagondnokot megtestesítő szereplő egyszerre résztvevőként és narrátorként vezet végig bennünket a történeten, hogy a Ráckevei Anna által megformált igazgatónő, a végletekig őszinte, jobb, büszkébb, boldogabb korhoz szokott Káldi Helga miként bukik a csúcsról egészen a pokolba. Mindezt azért, mert a kereskedelmi média két prominens alakja, a Wessely Zsófia és Mercs János által megtestesített sztárműsorvezetők nem élhetnek botrány nélkül, miközben saját magánéletüket kínos nyitottsággal kürtölik világgá a közösségi hálón. Ráadásul meg sem hallva a nép szavát. Tökéletes hitelességgel színpadra álmodott, megvalósult médiadisztópiát alkotott Pass Andrea, amelyben megfér egymás mellett az elviselhetetlen tempóban áradó, röhejesen együgyű és hiteltelen Varga Irén-jelenség (Réti Adrienn), Rembrandt mint iskolai tananyag, illetve Kurt Cobain és a Nirvana mint a naiv, ártatlan gyermeki lét idolja.
A valóságshow szerződésekbe foglalt, élesen keretezett világa épp úgy keveredik a művészettel a Fináléban mint a reményteli fény a pokolian nyomasztó sötétséggel. Erre pedig még rátesz egy lapáttal, hogy tökéletes kontrasztot képez a történetben Tolnai Hella alakításában Gerda visszahúzódó, elnyomottként megélt világa és a Vilmányi Benett által megformált betanult, lenéző, aljas valóságshowsztár karaktere.
A kapitalista, végletekig pénzközpontú tömegmédialét hiánytalan görbe tükre ez, kiváló színészi alakítással, igényes technikai körítéssel. Egy olyan valóság bemutatása, amely minden mást igyekszik kitakarni, de ennek a valóságnak a végén mégis mind ugyanoda kerülnek a résztvevők: a felejtés, a kendőzetlen szembesítés, a múlt gyilkos valóságshowjába, anélkül, hogy legalább egy kicsit bárki is megélte volna tényleges önmagát. Azt a világot, amely képernyők és kamerák nélkül is létezik.
Barna Marci
Új hozzászólás