Elkezdődött az őrült nagyerdei buli, egy év kihagyás után újra a Campus Fesztiválé a főszerep négy napon át Debrecenben. No, de mit adott ezúttal a visszatérés kezdete? Vágjunk bele, de ne csak a bulizásba, hanem abba, hogy kivesézzük, mi is történt és hogyan történt?
Ami azt illeti, a látszólagos kapunyitási pánik ellenére délután kettőkor mindössze három perc alatt kézhez kaptam szövetkarszalagomat, bejutottam a kapun. S, ha pedig felvetődött a belépés, akkor már említsük meg azt a kisebb hiányosságot, amit a tömeg jelentett, persze már később, amikor elkezdett beindulni a buli. A közönség többezres része szinte egyszerre érkezett, a védettségi igazolványt ellenőrző, karszalag-átvételi ponton dolgozók pedig nem bírták a nyomást a türelmetlen és több tekintetben is védett, valószínűleg többszörösen hidratált fesztiválozni vágyók előtt. A szervezők közleményt is kiadtak az indoklással, hogy mi okozta a torlódást. Ez a feszültségforrás azonban úgy gondolom, együtt jár a visszatéréssel, hiszen a védettségi igazolvány törvényi szabályozása fölött nem hunyhatnak szemet a felelős szervek.
A hivatalos megnyitót hét óra után tartották a fesztivál VIP-különrészlegében. A beszédeket, igazi fesztiválmódra, az öt kiemelt megnyitóvendég, Kósa Lajos országgyűlési képviselő, Papp László polgármester, Bács Zoltán kancellár valamint Páll László és Miklósvölgyi Péter a Campus ügyvezetői mindössze öt perc alatt tartották. A felszabadult hangulatú hivatalos eseményen a hangsúly arra került, hogy ismét Debrecen az ország őrvárosa, ám ezúttal a fesztiválok terén. A cívisváros ugyanis az egyetlen olyan helyszín idény nyáron, ahol ilyen méretű, minőségű és presztízsű könnyűzenei eseményt rendeznek.
Nézzük tovább, mi zajlott bent! Ami meglepően hatott, hogy a fesztiválterület a legutóbbiakhoz képest méretben csökkent. Egy széles sávra korlátozódtak a színpadok, a szolgáltatások, attrakciók. Különösen kimagasló pozitívumként említendő, hogy a színpadok közti áthallás a sávon belüli szórt elhelyezéssel megszűnt, így az egyes koncerteken semmi sem zavarja a tiszta zenei élményt. A hangulatot pedig növeli és elismerés illeti a szervezőket, hogy a közönség és a fellépők közti közvetlen kapcsolat lehetősége is adott a színpadok körül. Kettő órakor a promóciós pultok kinyitottak, a cégek már készen álltak a vendégek fogadására. Az élőzene pedig négy és öt óra között csendült fel csaknem valamennyi színpadon. A debreceni PG Csoport Szalonnával és Bandájával kiegészülve fél hatkor felavatta a MOL Nagyszínpadot, a rock a Tortugával érkezett meg. A legnagyobb pódium előtti teret Horváth Tamás töltötte meg, sötétedett, és ezt kihasználva a rajongók vakuinak feltartásával próbálták pótolni a felhős égről eltűnt csillagokat. Ugyancsak óriási érdeklődés előtt játszhatott a folk-pop-rock hazai nagyágyúja, a Bagossy Brothers Company. A Campus Fesztivál központi terén, a HALL előtt egymást váltották, illetve egymással közreműködve szaladtak színpadra a magyar hip-hop, alternatív rap-pop fiatal képviselői, Lil Frakkék pedig beváltották a várakozásokat és lázba hozták az ifjúságot. Kellőképp feltüzelték a tábort, ami jócskán gyarapodott is, mire Krúbi ideje jött el. A technika ördöge viszont a szabadszájú előadóval együtt lépett a közönség elé. A hangosítás miatt nem igazán voltak érthetők a dalszövegek, amit többen szóvá is tettek. Persze, remélhetően maradandó űrt így sem hagyott senkiben ez a kis malőr, a lehetőségek tárháza ugyanis már a kezdőnapon is igen kecsegtető volt. A hangulat amolyan bemelegítésszerűen hatott, hangolódás íze volt, elégedetlenek mégsem lehetünk a felhozatallal, mindenki megtalálta a maga ízlésének megfelelőt. Még a – sajnos – jelentős kisebbségbe szoruló jazzkedvelők is. A Víztorony pincéjében, a H2O Kultpincében a Djabe tartott különleges bemutatót. Éjszaka pedig aztán a Campus egész területén beindult a jól megszokott, hajnalig tartó, dübörgő zenebona.
Most pedig következzék az összefoglaló számomra legfájóbb pontja. Feltűnő hiányosság az alacsonyszíntű higiénia és a folyamatosan halmozódó szemét, ami szinte senkit sem érdekel. Egyes cégek promóciós pontja előtt kora délután poharakkal, elhagyott szeméttel volt tele a sétálókövezet. Persze, van megoldás, hiszen orvosolható a probléma, hogyha folyamatos a figyelem. Ellenben sajnos ez nem mondható el a mellékhelyiségekre fordított felelősségről. Sötétedés után az indulatok elszabadultak, az erkölcsök lazultak, az állapotok pedig kissé instabillá váltak. A férfi mellékhelyiség szinte használhatatlanná vált. A természetnek beltéren visszaadott táplálék és másodszor is felszínre tört ital borította a fülkéket, már, ahol még maradt műanyag wc-deszka. Igen, ez nyersen hangzik, hiszen ez a nyers valóság. Ellenben nem róható fel a fesztivál minőségét romboló tényezőként. Csupán javítható fekete folt.
Összességében a klasszikus nyitónapot kaptuk, többnyire beigazolódott várakozásokkal. Valamennyien új élethelyzet elé kerültünk, így a szervezők is, akiknek sosem tapasztalt nyomással és indulattal kellett szembenézniük, így semmiféleképpen nem tudom őket hibáztatni. Különösen nem annak ismeretében, hogy miként fejlődött évről-évre a Campus Fesztivál és miként nőtte ki magát 2019-re, amikor az utolsó szabad nyarunkat éltük. Ez most visszatért, és igen jó esélyekkel vágunk bele, hogy ez a Campus is az egyik legjobbá érjen.
Barna Marci
Új hozzászólás