Nagy várakozásokkal állt a közönség a Loki Pécs elleni, különleges hangulatú összecsapása előtt.
Pécs ellen utoljára öt évvel ezelőtt vívhatott bajnokit a Vasutas, ráadásul beköszöntött az ősz. No, persze nem csupán az évforduló és az ázott széksorok miatt volt rendhagyó a derbi, bár hosszú idő után ez volt az első csata, melyet ilyen nedves körülmények között kellett megvívni. Ám a csapadékon kívül egy ismerős arc is visszatért: Dzsudzsák Balázs neve a meccsen résztvevők névsorában szerepelt. A Loki-tábor zúgott, legalább akkora elánnal, mint a kézis lányok Siófok elleni bravúrját követően. A csúszkáló labda nem maradt egyik csapatnál se huzamosabb ideig, de a 9. perc derekán Ferenczi János első beadását gyorsan asszisztként könyvelhette, ugyanis Sós Bence milliméter pontosan mérte ki a labdalevételt és kanyarintott a mecsekaljaiak hálójába. A szövegében erősen újpesti nótára emlékeztető pécsi szurkolói-dal talán valamelyest jobb belátásra térítette a piros-feketék mesterét, hogy jelen vendégszereplésben nem igazán vannak helyén a gondolatok. A 16. percben máris cserére kötelezte el magát a Króner - Sági váltás sikerében bízva. A tábor a játékrész közepét elhagyva majdhogynem az ifjú gólgyáros, Bárány Donát nevét is dalba foglalhatta, azonban a labda ezúttal a kapu felett távozott a játéktérről. Kezdetét vette a klasszikus értelemben vett csatározás. Előbb a pécsiek fektették el brilliáns mozdulattal a piros-fehérek Zöldesijét, majd a túloldalon Poór Patrik „vitte földre” védőjét, de a kapu előtere felé lőtt labdája aztán a blokkban akadt el. Szűk fertályórányira rá addig szokatlanul nagy veszélyben forgott a hazai kapu. A tizenhatos jobb sarka felől érkezett a csapás szabadrúgásból, de súrolva a háló tetejét, ki is repült. Az égiek sem kegyelmeztek, ám ők pártatlanul kíméletlenek voltak, hiszen az eső már-már szó szerint zuhogott. Sós mégsem zavartatta magát. A játékszert elhúzta a kapus mellett, de az alapvonalnál túl élesnek bizonyult lövésre a helyzet. Egyetlen perc ráadást követően is 1-0 állt az eredményjelzőn, így vonultak pihenőre a felek.
Sűrű, de intenzitásához képest csendesen esett az őszi eső, a cívis b-közép azonban annál delejesebb hangerővel zengett. Még akkor is, amikor Zöldesi Illés kissé elszámolta kirohanását és a labdára vetődve egyedül hagyta a pécsi támadót. A csatár cselezett, húzott, tolt, majd a játékszer alá nyúlt a zavarossá vált tizenhatosbéli helyzet közepette. Hogy még nagyobb legyen a zűrzavar, érkezett a lövés, amelyet a kapus helyett Kinyik mentett szögletre a gólvonalról. A gólszerző pihenni tért, Sós Bence helyére egyelőre nem Dzsudzsák érkezett. A nagy dobás még készült. Bévárdi Zsombor jelentkezett be. Lehet, hogy mégis szerencsésebb lett volna a Balázs-varázsra támaszkodni, ugyanis Adamcsek tizenegyes-gólja után már egyenlő volt az állás, Poór Patrik pedig egy sárgalappal lett gazdagabb...vagy szegényebb. Mecsekalja pedig erőre kapott a pályán. Néhány percen belül többször is közvetlen közelről veszélyeztettek a munkások. De ha van a csapatban egy farkasétvágyú Bárány Donát, akkor nem tart sokáig az ellenfél öröme. Beadás és egy könnyed mozdulat, ennyi elég, hogy az ifjú titán eredményes legyen. Ismét a Lokinál volt az előny.
Most pedig mindenki jól figyeljen, visszatért a DVSC-címerrel a szíve fölött, hátán 19-es számmal pályára a magyar nemzeti tizenegy 108-szoros kerettagja: Dzsudzsák Balázs. A közönség tombolt, a dal rég tapasztalt erővel szólt. Kondás Elemér pedig hevesen intette nyugalomra tanítványait, mert látva a neves ismerőst, valamennyi pirosmezest hajtani kezdett a bizonyításvágy. Dzsudzsák higgadtságát tanúsítva, hollandiai formáját idéző csellel tisztított területet magának a tizenhatos sarkánál. Ki tudja, mely Ajax-ellenfelet vélte felfedezni a pécsiek soraiban, a „nosztalgiázó” tábor hangorkánnal hálálta meg a mutatványt. Rövidesen már a gólból is kivette részét, hiszen szabadrúgásból huszonkét méterről ballal az ötös felé adott be, Kinyik pedig köszönte szépen, megszerezte a hajdúságiak harmadik találatát is. A hajrára a végig elegánsan futballozó Bódi is a kispadra vonult, váltótársa Tischler Patrik volt. Ahogyan azt sejteni lehetett, a fiúk nyilván jócskán rájátszottak Balázsra. A szükségesnél talán gyakrabban is igyekeztek keresni a középpályást. Azonban ahogyan a tékozló fiú is megmutatta, most a mi visszatérőnk is hatalmas szívről és elhivatottságról vallott bizonyságot. A Vasutas pedig 3-1 arányban diadalmaskodott és magabiztosan őrzi első helyét a tabellán.
Barna Marci
Új hozzászólás