A növényvilág költészete

Palocsay Zsigmond

Évtizedekkel ezelőtt kerültek kezembe Palocsay Zsigmond kötetei. Nem volt akkor (a hatvanas-hetvenes években) egyszerű erdélyi költőként Magyarországon elhíresülni. Minden versrajongónak vannak kismester-kedvencei, én nagyon szerettem – mások mellett – Palocsay Zsigmond líráját. Talán azért, mert póztalan és Dsida Jenő-i szerénységet mutat, nem nyakkendős líra, nem kívánkozott piedesztálra, nem vágyott arra, hogy agyonszavalják versmondó-versenyeken. 

Palocsay Zsigmond a kalotaszegi Tordaszentlászlón született 1935-ben, s Kolozsvárott halt meg 1994-ben, nem érte meg a hatvanat. Palocsay Kisó Kata (1968) színésznő, bábszínész, rendező, egyetemi oktató apja. Édesapja, Palocsay Rudolf (1900-1978) is híres alakja volt az erdélyi magyar írásbeliségnek, mint jeles kertészeti szakírót és biológust emlegeti a kolozsvári emlékezet. Nyilvánvalóan innen a magyarázat, hogy a költő fiú világlátásának centrumában szinte nem is az embervilágot találjuk, hanem a flórát.  

Középiskolai tanulmányait a kolozsvári Református Gimnáziumban végezte. Tizedik osztályos korában egy rendszerellenes diákszervezkedésben vett részt, ezért öt évre börtönbe került. Szabadulása után, 1955-ben érettségizett, majd két évig a Mezőgazdasági Főiskolán tanult, végül a Zeneakadémián hegedűtanári diplomát szerzett. A kolozsvári zenei líceumban tanított. Viszonylag későn ért költővé, gazdag költői szókincse a természeti világból ihletődött. Bábjátékokat és gyermekverseket is írt. A kolozsvári Napsugár Kiadó munkatársa volt.

Kötetei: Kórémuzsika (versek),1966; Kakukkfuvola (versek), 1968; A nagyelefánt (vadászmese), 1968; Kutyatej (gyermekversek), 1969; Fagyöngy (versek) – Szilágyi Domokossal,1971; Nádirigó (lírai reflexió), 1971; A Vigasz Fája (versek),1974; Lepkeszárnyon (bábjátékok),1974; Aki búsul, megöregszik (verses mese) 1976; Felnőttek meséskönyve (versek),1977; Illetlen párhuzamok (versek),1979; Borzaskata (gyermekversek),1983; Felhőmező (poéma),1985; Szalmavirág (versek),1987; Százszorszépem száz levele (gyermekversek),1987; Katángszirmok (versek),1991.

(erdei)

A FÁKRÓL

Szél hozta, földre szórta, 
őt is avarba dugta, 
pállott, megázott, 
faggyal nem számolt, 
csak megkapaszkodott, 
mert úgy tett minden társa 
- így teszünk mindnyájan, 
senkinek se több a dolga, 
amikor születik; 
- a többi intéződik: 
füvet kíván a béka, 
s a hó indul.

Csírázzunk - mert mindig így tesznek, 
cikázzunk - mert mind úgy tesznek. 
Serényen leveleztek, 
sziklevelet eregettek, 
dongó biztatta őket 
lóoltáskor.

- Nyírfa!? 
- Jelen! 
- Tölgyfa is!? 
- Jelen! 
- Kőrisfa!? 
- Jelen! 
De ki kérdezett!?

- Mindnyájan itt vagyunk 
- szólott a többi - tudhatnák; 
tudjuk a dolgunk - láthatnák, 
hát ne kérdezzenek,

nem lettünk többek, 
se kevesebbek, 
mi csak születtünk kérdezetlen, 
meghalunk neveletlen, 
az erdő nem gyümölcsös.

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.