Az új Köznevelési Törvény bevezetése óta eltelt idő a magyar oktatás káoszos időszakaként vonul be pedagógia történetbe. A központosított tananyag erőltetése, a pedagógusok terheinek növelése az oktatás színvonala emelése szándékaként jelenik meg a törvényben. A gyakorlat azonban mást igazol. Kritikus iskolaigazgatók, pedagógusok az anomáliákat számtalan helyen és módon jelezték. Szavuk eddig falra hányt borsó.
Amilyen a törvény, olyanok a tankönyvek, munkafüzetek. A gyakorló pedagógus naponta bosszankodik a hibáktól hemzsegő oktatási anyag használatakor. Mint gyakorló pedagógus, magam is naponta találkozom bosszantó hibákkal. Egy-egy ilyen eset képes felborítani a tanóra menetét, az oktatót és a gyerekeket is kizökkenti. Gyakran az az óra már nem ér semmit.
A SNI-s (sajátos nevelési igényű) gyerekek számára készült 7. osztályos matematika munkafüzetben, a tizedes törtek megismerésébe történő bevezetés résznél a tanulóknak olyan feladatokat kellene megoldani, amelyeknél a mértékegységek nem egyeznek. Konkrétan: a munkafüzet azt kérdezi, hogy 2,56 kg hány cm, miközben dekagrammá váltás lenne a feladat.
Egyéni fejlesztő feladatlapok sokasága selejt, használhatatlan, csak a bosszúság van vele. A gyerekek szívesen végeznek szókeresést a betűtengerben (rejtvényújságokban is gyakran előforduló feladat), azonban nem találhatnak meg minden kifejezést, mert a négyzetrácsokba egészen más betűk kerültek, csak értelmetlen betűhalmazokat olvashatnak.
A hatodik osztályos földrajzkönyvben Magyarország tájegységeinek felsorolásánál eddig nem használt fogalmat találtam: Nyugati határszél. Rövid töprengés után „leesett”, ez az Alpokalja akar lenni. Európa legmagasabb hegységének Magyarországra benyúló hegyei a hegyláncolat szerves részét képezik. Az új megnevezés önálló földrajzi egységet sejtet. Ez megtévesztő.
A másodikos nyelvtan feladatlapban hosszú és rövid magánhangzókat kell beilleszteni a hiányos szavakba. Az egyik sorban a „tetű” fogalom megfelelő magánhangzójának behelyettesítése vár a nebulóra. Persze, hogy a feladatot végző felröhög. Komolytalanná válik a feladat.
Nemrég Debrecenben előadást tartottak azoknak a tanároknak, akik portfoliót kívánnak készíteni, hogy őket pedagógus II. kategóriába átminősíthessék (igaz, még azok sincsenek kijelölve, kiképezve, akik a minősítést elvégzik). Bár nem a témához tartozott, de a pedagógusok rákérdeztek a jövő tanévi tankönyvek megrendelésére. A válasz megdöbbentő: nem kell külön rendelni (különben is csak két változat közül volna lehetséges), mert az oktatási anyagok megírására még most kérik fel a szerzőket. A tankönyvek április végére készülnek el, kerülnek nyomdába. A gyors munka, sohasem jó. Az idő rövidsége miatt úgy néz ki, az alapos lektorálás is elmarad. Előre borítékolható a hibák sokasága.
Rossz tankönyvekkel lehetetlen a minőségi oktatás.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás