Interjúkötet? Riportkönyv? De leginkább kordokumentum, a szó legnemesebb értelmében. Kordokumentum arról, hogy hol fogyasztották el frissítőjüket, kedvenc italukat, és hol tesszük ezt mi, akik Debrecen örökségét visszük tovább. Mindez olyan köntösbe bújtatva, amely egyszerre fest valóságképet a helyi szokásokról, és támaszt kellemes utópiát a kulturált italfogyasztásról.
A Méliusz Juhász Péter Könyvtár kiadásában, Árvai Tünde (Debreceni Egyetem) és Szőlősi Zsombor (Babes-Bolyai Egyetem) szerkesztésében jelent meg idén a Néhány korty Debrecen című kötet, amely képekkel bőségesen illusztrált interjúkon keresztül mutatja be a cívisváros központjának sokszínűségét, vendéglátóipari palettáját. A belvárosban jártas fogyasztók a csaknem 130 oldalas könyvet kézhez kapva megannyi ismerőssel találkozhatnak. A képeken megelevenedik a belvárosi bárok, kocsmák, pubok világa, a bőséges információt szolgáltató interjúkban pedig megannyi kulisszatitok derül ki tulajdonosoktól, dolgozóktól, törzsvendégektől. No, nem csupán a jelenkor helyszínei mutatkoznak be, hanem számos történelmi különlegesség is kiderül a kiadvány lapjain. Többek között olyan érdekességek, hogy miként lett a helyi költők által is kedvelt Csokonai Kávéházból Bakelit, vagy hogyan vált az egykori Óbester Borozóból lett Mátyás Pince az egyetemisták éjszakai-hétvégi törzshelyévé, évszázadokat megélt borospincék hogyan lettek kocsmák, bárok, vagy épp, hogy milyen volt, hogyan működött a világháborúk idején a városban az italmérés. A fotókon megjelennek felszabadult, törzsvendégek, akik korántsem érzik magukat feszélyezve a fényképezőgép jelenléte miatt, az olvasók találkozhatnak emlékhelyekkel, így például Csokonai halálozási helyének emléktáblájával, és archív felvételekkel egyaránt, amelyek az akár évszázaddal ezelőtti Debrecent mutatják be, miként festett, mielőtt azon az adott helyen elkezdték mérni az első pofa sört.
A szerzők között feltűnik Löki Viktor (Debreceni Egyetem), Vadász Márton, Vigh Levente (Debreceni Egyetem) és Vona Zoltán (Debreceni Egyetem) neve is, akik gondolataikkal és látványos fotóikkal méltán növelik az efféle kiadványok szükségszerűségét és minőségét. A Néhány korty Debrecen nem csupán egy kifejezett fókuszban lévő területre koncentrál, hanem gondol a városcentrum peremén vagy azon is kívül élők törzshelyeire. Noha maga a könyv alapvetően két részre osztható a mélyinterjúkban és a képgalériában bemutatott törzshelyek szerint, nem von éles kontrasztot a kettő között. Sokkal inkább egységessé teszi valamennyi prezentált helyszínt, az alapján, hogy mindegyik a debreceniség egy kultikus szeletét jelenti, legyen szó a Roncsról, Turmixról, Péterfia Rockról, Teniszkéről, Hetes Tanszékről vagy épp a Zsibogó kis talponállójáról.
Az 1200 példányban megjelent kötet ingyen beszerezhető a Méliusz Juhász Péter Könyvtárban.
Barna Marci
Új hozzászólás