Mit is mondhatnánk? Aligha lehet ellenérvet felhozni az ellen a tény ellen, hogy a magyarok úgy világformáló történelmet írtak a média és a filmtörténet krónikájában, akár a tudományban. Mind a regionális filmvilágot vitte mérföldkőről mérföldkőre, mind pedig az emberiség legnagyobb sztárgyárát, Hollywoodot.
Ha már Hollywood, meg a sztárgyár, a ragyogó luxusparadicsom, akkor elsőként juthat eszünkbe Kertész Mihály (Michael Curtiz), mint a hollywoodi filmipar egyik alappillére, a Casablanca életre hívója. Ugyancsak beugorhat a Paramount atyja, Cukor Adolph (Adolf Zukor), a mátészalkai nőcsábász színész, Tony Curtis vagy épp Gábor Zsazsa, ha pedig filmzene, akkor Rózsa Miklós. No, de miért is mennénk el egészen az Egyesült Államokig, amikor itt helyben, a környéken is egyeduralkodók voltunk mi, magyarok a filmiparban? Szabó István – aki a legnagyobbakra, mint Jirí Menzel is hatással volt – nemzetközi audiovizuális befolyása, megannyi díjnyertes (több Oscar-díjas is) alkotása, így például a Mephisto vagy a Ralph Fiennes főszereplésével képernyőre vitt A napfény íze rendre előbbre juttatta és tovább vitte Európa filmvilágát, karöltve akár a franciákkal vagy épp a korábbi neorealista olaszokkal. A Magyarországon forgatott, magyar színészekkel bemutatott nemzettörténeti alkotások és művészfilmek pedig a világ magyarságának adtak nemzeti, társadalmi identitási alapot, hogy bárhol a földön megismertessék és büszkén vállalják származásukat, hovatartozásukat.
No, de miért is aktuális mindez? Éppen öt esztendeje, hogy április 30-án ünnepeljük a magyar film napját, amelynek történelmi előzménye 1901-ig vezethető vissza. Ekkor született meg ugyanis Zsitkovszky Béla A táncz című alkotása. Bár az első magyar film mozgókép-kópiái elvesztek, korabeli sajtómegjelenések, álló fotográfiák alapján némileg rekonstruálható volt, hogy a kinematográffal rögzített jelenetsorok tánctörténeti mérföldköveket, különböző táncokat örökítettek meg. A tánczot pedig 1901. április 30-án mutatták be, ennek emlékéül pedig 2018-ban e napot nevezték el a magyar film napjának. Nemrégiben pedig immár a tévékínálatban is találkozhatunk a magyar filmtörténet legnagyobbjaival. A Magyar Mozi névre keresztelt csatornán ugyanis a régi, szocialista valóságot ábrázoló klasszikusoktól (mint például a Megáll az idő vagy a Mici néni két élete), a jól ismert vígjátékokon (így Meseautó vagy A tizedes meg a többiek) át, a Debrecenhez is szorosan kötődő rövidfilmekig (mint az Imposztor) valamennyi műfajban, stílusban és színezetben megtalálhatók rajta hazánk audiovizuális történelmének jeles alkotásai.
Barna Marci
Új hozzászólás