Igenis lehet emelt fővel, büszkén, méltóságteljesen veszíteni egy olyan csatában, amelyre azt mondhatjuk: mindent megtettünk a győzelemért. Mindezt a DVSC Schaeffler kézis hölgyei a Győr otthonában szerda este bizonyították – rövid felkészülés után, nem sokkal a válogatottak visszatérését követően.
Az előző mérkőzések után igazi nagyfalat következett a Szilágyi-alakulatnak. No, persze a szurkolóhad reménykedve bocsátotta útjára a lányokat, az idei teljesítményt látva hátha a Rába partjáról is sikerülne elcsenni egy, netán kettő pontot. Aztán a rég áhított álom, hogy megleckéztesse a Debrecen a zöld-fehéreket, elérhetővé vált. Elsősorban a pazarul szervezett és határozott védekezésnek köszönhetően, amelyet Nze Minkoéknak nehezére esett áttörni. A fal mögött pedig egy olyan kapus állt, akire különösképp is nagy teher hárult, hiszen Catherine Gabriel váltótársa, az ifjú Torda Vanessa nem volt ott a kispadon. A francia hálóőr mégis higgadtan vette az akadályokat, és mit sem törődve a világverő célokat dédelgető győriek lövéseivel, rendre hárított. Panasz egy félidőn keresztül aligha lehetett Planéta Szimonettáékra, már csak azért sem lehetett különösebb negatívumot említeni, mert a magabiztos játéknak meg is lett a gyümölcse: eltűnt a hazaiak erőfölénye, félidőben a Vasutas meghúzta a váratlant és 11-11-es döntetlennel kényszerítette szünetre vendéglátóját.
Csak az a vég, csak azt tudnám feledni… akarom mondani, a második félidő második fele. Akkor aztán volt minden, elhagyott labdáktól kaotikus lerohanásig. Mindkét oldalon, de feszült pillanatokban a hajrához közeledve a győriek tudtak nyugodtabbak maradni, és nehéz helyzetbe hozták a Lokit. Visszaút pedig már nem igazán volt. Vissza lehetett volna térni érdemben, ha Töpfner Alexandra szélről érkező ziccerébe nem fújnak bele érthetetlen módon, amikor cipőjének egyetlen millimétere sem érte a vonalat, nemhogy belépett volna.
Akarom mondani, visszaút? Amikor a Győr ellen ilyet menetel a DVSC? A végén még Mariana Costa ejtette át Solberget a kapu előteréből, ezzel beállítva a végeredményt: 25-22. Hova is kell akkor visszaút? Épp most halad jó vágányon a hat felnőtt válogatott játékost delegáló Lokomotív, amikor négy hazai magabiztosan megnyert bajnokit követően kellőképp megszorongatta, egy félidőnyi döntetlenre kényszerítette a nemzetközileg is igencsak felkapott és gyakran példaként emlegetett, világsztárokkal felálló Győrt. Az elmúlt négy meccsen tehát semmiképp nem arról volt szó, hogy a széria volt szerencsés, vagy egyéb. A DVSC Schaeffler célokért elért fejlődése megkérdőjelezhetetlen. Most még lehetünk egy kicsit csalódottak, hiszen mégiscsak elérhető lett volna a pontszerzés. Mégis, ezek után leginkább büszkék lehetünk, és jelentős erőt képvisel a Loki, amelyre építhet a közeljövőben és a szezonban, hogy elérje magasztos kitűzött céljait az utolsó bajnokikat követően, az érem pedig ragyogjon a lányok nyakában.
Barna Marci
Új hozzászólás