Sokak számára nem egyértelmű, de az autizmus nem fogyatékosságot jelent, csupán fejlődési zavart, amely a kommunikáció, társas kapcsolat, szociális fejlődés és viselkedésforma terén okoz az átlagostól minőségileg eltérő fejlődést.
Súlyosabb formája a Kanner-szindróma, amely már korai gyermekkorban diagnosztizálható, kevésbé súlyos változata esetén Asperger-szindrómáról beszélünk. Vajon hogyan tudnak az autizmussal élő gyermekek beilleszkedni az általános- és középiskolába, vagy éppen a társadalomba?
Beszélgetőpartnerem Piros Zoltán, a Debreceni Kinizsi Pál Általános Iskola intézményvezetője, aki szabadidejében a Debreceni Karitatív Testület munkájában rendszeresen részt vesz, ezzel segítve rászoruló embertársainkat.
A segítségnyújtás határozza meg a hétköznapjait is, hiszen az általa vezetett iskolában autista osztályok is vannak, ahol intézményi keretek között foglalkoznak fejlődési zavarral élő gyermekekkel, így a továbbtanulási esélyek javítása is fontos feladat számukra.
- Az iskolában tíz éve foglalkoznak autizmussal élő gyermekekkel. Miért döntöttek az ő nevelésük, oktatásuk mellett?
- Ez egy nagyon szép mérföldkő volt az iskolánk életében. Átszervezés következtében kerültek az intézményünkbe, ők korábban az Eötvös Utcai Általános Iskolába jártak. Akkor még négy tanulócsoportban 24 fővel, a következő tanévben nyolc osztályban, kb. 70 fővel fognak részt venni az oktatásban.
- Az intézményben speciális oktatás, vagy inkább integráció valósul meg?
- Intézményünkbe ép intellektusú, normál intelligencia tartománnyal rendelkező, autizmussal élő gyermekek járnak, akik speciális képzésben vesznek részt külön neveléssel. Kislétszámú osztályok működnek, ahol 5-13 fővel foglalkozunk. Mégis integráltan, együttneveléssel, mert együtt vannak a normál többséget képviselő gyermekekkel az iskolában. Egy évfolyamban három osztály működik párhuzamosan, kettő a normál vagyis többségi, egy pedig az autizmussal élő gyermekek csoportja. Az integráció egy másik fokon is megvalósul: minden iskolai programban, szabadidős tevékenységben, ünnepeken együtt vannak a kortársaikkal. Az integráció harmadik lába pedig, hogy tanítók és tanárok tanítják az autista gyermekeinket.
- Mennyire eltérő egy normál tantervtől az oktatásuk? Milyen tanítási órákon vesznek részt?
- Nagyon hasonló a képzésük. A tematikájukat, tantervüket az SNI (sajátos nevelési igényű) központi iránymutatásából adaptáljuk, és képezzük le az osztályokra, egyénekre, az ő specifikumuknak kialakítva. Ugyanolyan tanóráik vannak, mint egy átlagos iskolás gyermeknek. Van egy kis különbség, nekik vannak habilitációs foglalkozásaik, amelyek egyénre szabott fejlesztéseket jelentenek.
- Milyen szociális fejlettség jellemzi a növendékeket? Milyen értelmi, érzelmi, esetleg neurotikus megnyilvánulásaik vannak? Hogyan kezelik a diszkomfort érzetet?
- Nincs két egyforma, autizmussal élő tanuló, minden gyermek más és más. Mindenkinek más okoz problémát. Van, akinek a társas kapcsolatok, vagy éppen a külső ingerekre adott reakciók, esetleg a kifejezőképesség. Az érdeklődésük nagyon speciális, egy vagy néhány dolognak a kis tudósai ők. Ezek lehetnek kaktuszok, autók, számítógépek vagy dinoszauruszok. Minden apró részletet tudnak róluk. Van olyan tanítványunk, akit a hangos hanghatások zavarnak, van olyan is, akit a megszokott napi rutinoktól való eltérés zavar. Sőt, van olyan diákunk, akit az időjárási változások érintenek érzékenyen. Az egyik kisfiú nem tudja elfogadni, ha egy dolgozata mondjuk négyes lesz.
Első osztályban a speciális nevelés rész a megfelelő szocializáció kialakítása Ez még a második osztályban is nagyon intenzív, így nyolcadik évre kialakul egy átlagos viselkedési forma.
- Hogyan fejlesztik a tanulókat? Milyen terápiás foglalkozásokra van lehetőség? A beilleszkedési nehézségek kezeléséhez van-e pszichológusi segítség az iskolában?
- Igen, rendelkezésre áll pszichológus is. Leginkább azonban a gyógypedagógusok, gyógypedagógiai asszisztensek fejlesztik az autizmussal élő tanulókat, napi nyolc órában. A fejlesztéseknek véleményem szerint ez a formája a leghatékonyabb, amikor egy felnőtt nevel és iránymutatást ad. Így a diákok szociális kompetenciái, az együttlét, a viselkedés, a többi gyerek elfogadása és a kommunikációs képességeik folyamatosan épülnek. A többi gyermekkel való integrált nevelés is ezt a cél szolgálja. Ez nem egy terápiás foglalkozás, de burkolt formában mégis az.
- Egyre több helyen kap nyilvánosságot és kerül előtérbe a módszerek megtalálása, vagy megoldásra való törekvés. Van-e kapcsolattartás olyan intézményhálózattal, ahol tapasztalatcserére van lehetőség?
- Kapcsolatban vagyunk óvodákkal, elsősorban a Kemény Zsigmond Utcai Óvodával, ahol autizmussal élő gyermekek nevelődnek. A debreceni Bárczi Gusztáv gyógypedagógiai intézménnyel szakmai kérdésekben értekezünk. Továbbá középiskolákkal, ahol folyamatosan gondolatokat cserélünk, illetve a felsőfokkal, a gyógypedagógus képzéssel kapcsolatban is. Iskolánk kapcsolati hálója szerteágazó. Egyik alap pillére a pedagógia szakszolgálat, szakértői bizottság, ahol pszichológusok, gyógypedagógusok és más szakemberek állnak rendelkezésre. Ők vizsgálják a gyermekeket, és ezt követően helyezik el őket a számukra legoptimálisabb intézménybe, vagyis hozzánk. A Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórházzal is folyamatos kapcsolatot ápolunk, ahol az autizmussal súlyosabb fokon érintett gyermekek vannak. Természetesen az iskolánk fenntartójával, a Debreceni Tankerületi Központtal napi szinten egyeztetünk a szakmaiságról.
- Van-e a megyében máshol is ilyen képzés, iskola?
- Nincsen a megyében, de az országban sincsen ilyen jellegű képzés, mint a Kinizsi jó gyakorlata. Tudomásom szerint Baján van egy középiskola, ahol a mi képzési módunkhoz hasonlító elveket alkalmaznak.
- Az országban mennyire elfogadott az autisták speciális képzése?
- Nagyon sok intézmény, sok pedagógus nem rendelkezik megfelelő információkkal, nem tudják hová tenni ezt a jellegű nemes kihívást, ezért nem is vállalják.
- A továbbtanulásban hogyan tudják segíteni a diákokat?
- A bevett gyakorlat alapján működik: felvételi eljárással, vagy jegyek alapján kerülnek középfokú intézménybe a diákjaink.
- Van-e megfelelő intézményhálózat a továbbtanulásra?
- Egy intézmény profilját az alapdokumentum határozza meg, amiben le vannak írva a különböző jogosítványai az iskolának. Ez tartalmazza, hogy oktathatunk autizmussal élő tanulókat. A középiskoláknál is hasonlóképpen működik ez. Városunkban számos tankerületi, egyházi, alapítványi és a szakképzés által fenntartott suli közül lehet választani. Speciális képzés, mint nálunk, nincs középfokon, ott már normál osztályban vesznek részt az órákon. Ezekben integrált képzés valósul meg.
- A társadalom sok esetben negatívan ítéli meg ezeket az embereket. Mit gondol erről a hozzáállásról? Társadalmi szinten mennyire elfogadott az autizmus?
- Egyre jobban elfogadottá válik, köszönhetően a hiteles információátadásoknak, a különböző rendezvényeknek és felhívásoknak. Az autizmus világnapjáról rendszeresen megemlékezünk városi szinten is. Gondoljunk arra, hogy kéken világít április 2-án a Víztorony. A kék séta alkalmával kék színbe öltöznek az érintett óvodák, iskolák, különböző szervezetek és családok, akik így vonulnak végig a város egy szakaszán. A Forrest-futáson, a Forrest Gump című klasszikus film után, ami egy különleges ember életét mutatja be, autista gyerekek egy jelképes távot teljesítenek, felhívva a figyelmet az ő életükre. Sok érzékenyítő rendezvényt szerveznek országosan is, hogy az emberek értesüljenek arról: mit is jelent ez.
- Intézményvezetőként ennek az elfogadására, a köztudatba való bekerülésre milyen megoldási javaslatai vannak?
- A legfontosabb a kommunikáció, a valós információk átadása és a figyelemfelhívó rendezvények szervezése. Ismertessük meg az embereket ezzel az állapottal, adjunk reális képet róla. Fontos a hétköznapokba való betekintés, hogy ne féljenek tőle. Az autizmussal élő gyermekek száma folyamatosan növekszik. A róluk való megfelelő gondoskodás egy nagyon nemes feladat.
Uszó Ildikó
Új hozzászólás