Köszöntelek, szeptember. Végre felvirradt borús reggeled. Mostantól nyugodtan kereshető telefonon, de személyesen is az összes testület, alapítvány, részvénytársaság, vegyes vállalat, kft., bt. és egyéb formáció törzsfőnöke, nagymestere, elnök-vezérigazgatója, elnöke, ügyvezető elnöke, ügyvezetője, mert mostantól, aki keres, az talál!
E gondoktól deresedő, felelős személyiségek már egytől egyig ott szürcsölik reggeli kávéjukat irodájuk előszobájában, ahol oly előszeretettel várakoztatják a jövevényt. Szóval, már jelen vannak teljes valójukban földi halandók számára is elérhető állapotban, mert megjötttek a Tiszáról, a Balcsiról, Thaiföldről, a Fidzsi-szigetekről, a Bahamákról, ahol természetesen üzleti tárgyalásokat folytattak, méghozzá olyanokat, amilyeneket az ellenségüknek, a konkurenciának sem kívánnak. Hogyisne! Még csak az kéne!
Köszöntelek, szeptember. Mos már nem halovány és törékeny titkárnők közlik velünk unott egykedvűen – felemelve kecses fejecskéjüket valamelyik szerelmi regényújság lapjaiból -, hogy főnökük (rang a fent említettekbők kiválasztandó és behelyettesítendő) nincs június óta, és nem is lesz szeptemberig, legfeljebb hetente egyszer szokott benézni, de azt ő nem tudja, hogy mikor. Szóval, ez már a múlté.
Miként az is, hogy csalódottan pattanjunk vissza üzletek, boltok, fontos szolgáltatásra létesült cégecskék bezárt ajtajairól, megtudván a kockás papírra rótt üzenetből, amit a küszöbre rajzszögeztek, hogy az egység általános, univerzális, egyetemleges, mindenre és mindenkire kiterjedő szabadságolás miatt csak szeptemberben fog szíveskedni.
A legközelebbi hasonló, amilyenek ők, innen hét mérföldnyire található, hacsak csődeljárás nem indult ellenük.
Köszöntelek, szeptember. Újra a megszokott módon mehetünk munkahelyünkre, mivel eddig a nyári menetrend miatt a következő útvonalat használtuk: a strandjárattal kiugrottunk az üdülőtelepre, ott egy bérelt vízibicikli szállított a tó túlpartján várakozó sárkányrepülőhöz. Ennek farkába kapaszkodva könnyedén juthattunk el a görkorcsolya-kölcsönzőhöz, mely eszköz segítségünkre volt abban, hogy az utcán halomra döntsük a forgolódó idegeneket, és elsöprő elánnal vegyük fel a munkát. Amíg ugyebár más nyaral.
Köszöntelek, szeptember. Végre nem holmi kényelmes klubozásra használjuk a tömegközlekedés járműveit. Jönnek a diákok!
Fel- és leszállás közben hanyagul, sportos lezserséggel taszajtanak majd félre bennünket az ajtóból, miután már előzőleg oldalbavágtak hátizsákjukkal, amit addig a mellettünk utazó bordái között tartottak.
Így, így kedveskéim, ez mindjárt más, rögtön megvan az utazás bukéja. Át nem adott, meg előre lefoglalt helyekkel, jól kihallható fülhallgatókkal, imitt-amott harsány hangoskodással.
És itt, ott feltűnik a maghéj, a szovjet kultúra örökérvényű üzenete.
Köszöntelek, szeptember. Végre készülhetünk a fűtésre, a többezer forintos számlák kifizetésére. A ballonkabátokat meg a dzsekiket ki kell váltani a patyolatból, hacsak azóta el nem árverezték őket. Hamarosan beragaszthatjuk a nyílászáró szerkezetek nem záródó réseit, de előbb meg kell javítanunk az asszony esernyőjét. És észrevesszük, hogy romlik az első befőtt.
Sebaj: alig egy év és már mehetünk szabadságra!
Réti János
Új hozzászólás