A Spurs-Raptors NBA-meccs első dobási kísérleténél a labda a palánk tetején maradt. Aligha véletlenül, hisz a sportág történetének egyik legjelentősebb ikonja immár az égi pályán pattogtat, 13 esztendős kislányával együtt. A helikopter-balesetben elhunyt kosárlegendára, Kobe Bryantre emlékezünk.
Szia, Kobe!
Tudod, nagyon nehéz most ez. Megírni néhány sort, amely igazán méltó hozzád, s híven tükrözi, hogy mit jelentett a Te kereken két évtizedes jelenléted az egyetemes sportnak és a nemzetközi kosárlabdázásnak.
Amikor értesültünk a tragédiáról, épp hazafelé tartottunk drukkertársaimmal Németországból, kedvenc csapatunk kézilabda-meccséről. Valósággal megfagyott a levegő, amikor egy széksorral mögöttem szurkolótársam, egyben kollégám felolvasta halálod hírét. Minden idők egyik legjobb kosarasának halálhírét, aki már tinédzserként, a ligában 17 esztendősen bemutatkozva eltökélten fogalmazta meg célját, miszerint szeretne egy napon a kosárlabdasport (egyik) legnagyobb ikonjává érni. Sokan nagyképűnek titulálták szavaid, de sokkal inkább elszántság és céltudatosság vezérelt, no meg a világklasszisok egészséges önbizalma, amely megannyi nagy csatában győzelemhez segítette csapatodat.
Személy szerint sokáig nem voltam a kosárlabda szenvedélyes rajongója és fogyasztója, de kreatív és dinamikus játékod rendre a képernyő elé vonzott, majd egy idő után azon kaptam magam, hogy tudatosan keresem a Lakers meccseit a kínálatban. És aligha én voltam az egyedüli, aki hasonlót élt meg veled kapcsolatban. A los angelesi egyletet aztán az új évezred elején a legendás centerrel, Shaquille Oneallel karöltve zsinórban három bajnoki aranyéremig vezettétek.
Tudod, hát hogyne tudnád, hogy kivételes játékostársad távozása után sokan a Lakers visszaeséséről vizionáltak, ám te maradtál, és minden addiginál átütőbben varázsoltál a pályán, kétszer is visszajuttatva együttesed a legnagyobb magasságokba. A Dream Team becenévre hallgató amerikai válogatottal pedig két olimpiai elsőséget is szereztél, miután a pekingi, majd a londoni játékokon sem volt jobb gárda nálatok.
És hogy még a világ legjobb sportolói között is kiemelkedő, már-már érinthetetlen ásznak számítottál, azt mi sem jelzi jobban, minthogy a háromszoros olimpiai bajnok magyar vízilabda válogatott tagjai levelet írtak a játékodért gyermeki odaadással rajongó Kásás Tamásnak. Az üzenet tartalma valami olyasmi volt, hogy te is éppúgy lelkesedsz a magyar pólóklasszisért, mint fordítva. „Kása” persze jót mosolygott társai csínyén, elvégre olimpiai sikerek ide vagy oda, a vízilabda és a bolygónk egészét ámulatba ejtő (amerikai) kosárlabda egészen más kávéház.
Ennek a világnak váltál a legismertebb és legvirtuózabb képviselőjévé, megkerülhetetlen legendájává. Aki most pótolhatatlan és vélhetően soha be nem tölthető űrt hagy maga után. Hiszen karaktered és a sportágban betöltött szereped messze túlmutat a megszerzett címeken és a megdöntött rekordokon.
Odafent azonban valószínűleg lesz egy palánk, ahol tovább tanítgathatod 13 esztendős kislányod, Giannát, aki a tragédia nyolc másik áldozatának egyike. Még mindig hihetetlen, hogy ilyen fiatalon el kellett mennetek, de mint azt te magad is mondtad korábban: „A hősök jönnek-mennek, de a legendák örökké élnek!”
Nyugodjatok békében!
Tóth Sándor
Új hozzászólás