Miközben a világ egyes részein éheznek, máshol elképesztő pazarlás folyik. Európában évente 3 milliárd tonna pékárut dobnak ki, az EU-ban 100 milliárd eurónyi enni való kerül a szemétbe. Már maga a tény is felháborító, hát, még ha ismerjük a pazarlás okait.
A kereskedelem a tékozlás oka. Az üzlet határozza meg az élelmiszerek minőségét. A túltermelés miatt az üzlet diktálja a szabályokat. A boltok normákat állítanak fel. A szükséglet szabványosítja az élelmiszert, vagyis olyan termékekre van szükségük, amelyeknél a vásárlók az első szempillantásra késztetést éreznek azok megvásárlására, azaz a termelők kénytelenek a szemnek termelni, termeszteni. A piaci elvárás annyit jelent, hogy a termés 30-40 százaléka nem is kerül piacra, veszendőbe megy. A krumpli felszedése gépesített, betakarítási mutatója köztudottan nem száz százalékos. A felszedett termés válogatásra szorul, mert a kereskedelem csak bizonyos méretű burgonyát hajlandó átvenni, azaz a kisebbek, az esztétikai hibásak maradnak a termelő nyakán, kerül vissza a földbe. Ennek aránya a 40 százalékot is eléri.
EU-s szabvány miatt csak egyenes uborka hozható forgalomba, ugyanis azt könnyebb csomagolni és több kerülhet egy-egy ládába. Tehát a görbék megint csak a termesztők gondját növelik. Mennek vissza a földbe.
Sok gyümölcs már a metszés miatt kiesik. A hajtásokat különböző okok miatt visszavágják (például az almafákat azért, hogy a termés könnyebben leszedhető legyen). Tél végén már 10-20 százalékos a terméskiesés. A növekedés időszakában időről-időre eltávolítják a hibásnak vélt egyedeket, és még nem beszéltünk a természetes romlásról.
Szállítás és tárolás során óriási veszteségek keletkeznek. A gyümölcsök gyakran több ezer kilométert utaznak (déligyümölcsök), mire rendeltetési helyükre érnek, bizony megesik, a vásárlók kosara helyett egyenesen a kukában végzik, mert késett a hajó, szállítás közben felgyorsult az érési folyamat, stb.
Hihetetlen mennyiségű élelmiszer megy veszendőbe, mert lejárt a szavatossági ideje. Áruházak vendéglátó egységek túlzott készleteket halmoztak fel, egy részük törvényszerűen nem a vásárlóknál, vendégeknél köt ki.
Kevesen tudják, hogy a szemétbe dobott élelmiszer lebomlása során metán keletkezik. A Föld metán mennyiségének 15 százaléka az élelmiszerek erjedéséből származik. Ez a gáz komoly elősegítője az üvegházhatás kialakulásának.
Ugyancsak a környezetet károsítja a közvetítői lánc. Az élelmiszerek szállítása, hűtése, raktározása rengeteg energiát emészt fel, ezt az energiát pedig elő kell állítani.
A pazarlás a Föld klímájának kedvezőtlen irányú befolyásolása mellett a társadalomra is hat. Bármily furcsa, de éhínség lehet a következménye. Az élelmiszerekkel szembeni kereskedelmi elvárások és a szigorú szabályozók áruhiányt idézhetnek elő, csak a feltételeknek megfelelő termékek kerülhetnek piacra. A kereslet-kínálati egyensúly felborítása dráguláshoz vezethet. A túlértékelt árut sokan a világon képtelenek lesznek megfizetni, miközben az élelmiszerek millió tonnáit dobják a szemetesbe. Pedig van megoldás. Árusítható, ehető legyen minden megtermelt élelmiszer. A megtermesztett, előállított termékek a termelőktől közvetlenül jussanak el a vásárlókig! A készletek felhalmozásánál a mértékletesség legyen a fő elv. Tegyék lehetővé a lejárt szavatossági idejű, de még ehető termékek értékesítését, fogyasztását!
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás