Ötven sem volt, amikor megvált az élettől. A halála előtti években nagyon gyakran és sok helyre publikált, többnyire drámai hangvételű verseket. Szomorúakat, tragikus atmoszférájúakat, valamiféle görögös női sorsdráma mutatkozott ezekben. Érdekes, erdélyi létére Makón született 1934 októberében. Tehát az idén ősszel 80 éves lenne a lírikus, aki újságíró is volt. Budapesten halt meg, de Bukarestben van eltemetve, egy hant alá öngyilkos férjével, Szilágyi Domokossal és fiukkal, Attilával, aki a bukaresti földrengésben halt meg 1977-ben. Azt mondják, van olyan fájdalom, amit nem tisztességes túlélni. Nem élte túl ő sem, idegei felmondták a szolgálatot, s mint férje, költőtársa, egykori szerelme, ő is önkezével vetett véget életének.
Újra gondolta a költészet feladatát, a lírai beszédet tőmondatokra bontotta, s azt tartotta, hogy „az irodalom nem irodalom”, hanem maga az élet, szolgálat és küldetés. Vágyott a külső világ megértésére, s közben mind nagyobb lett lelkében az űr. Olyan lírai csúcsokra jutott el, ahonnan ijesztő mélységekbe látott. „Kitaszítva önmagunkból” lehet csak odáig jutni, hogy a fájdalmunk egyre inkább közösségivé váljon, sőt kozmikussá. Letaglózta a felismerés: mennyire a sorsunk rabja vagyunk.
(es)
Zsoltár
én ember vagyok magyar és Európa
hiába szaggatták szét szilánkokra
hiába tiltjátok meg hogy szeressek
siratót kiáltok hogy belereszket
az ég s a föld kettéhasad a tányér
a vasárnapi asztalon - mindenki igazáért
jöttem és addig élek míg szabadon szerethetek
értem jönnek a havasok kékszemű tengerek
szemem helyén szilva szájam helyén szőlő
amíg az igazság otthonunkban felnő
addig tanulunk járni amíg hazaérünk
velünk jár a gyermek aki meghalt értünk
aki nincs de élő mert akarjuk mert gyermek
nélküle nem lehet szeretni a szerelmet
nélküle hazátlan minden vár minden város
árva a falevél a lelkünk is sáros
érte támadunk fel minden hétfőn újra
övé az ég s a föld minden országútja
minden vizespohár a kezében koccan
minden boldog magzat rá gondol ha moccan
kezéből támad a szél szeméből hull az eső
lábnyomában virág világ árvája ő
a dagasztóteknő neki szül kenyeret
szemével szeressen az aki megszeret
Új hozzászólás