Ha nem lenne annyira komoly, amiről ez a rövid írás szól, akár viccelődni is lehetne: Kirgizisztán, Üzbegisztán, Pakisztán, Bunkósztán.
Hazánkért felelős emberek komoly erővel ügyködnek Kárpát-medence kilencvenhárom ezer és még harminc négyzetkilométerének Bunkósztánná züllesztésén. A tudás egyre inkább védelembe kényszerül, művelői és okítói a műveltség várába visszaszorulva vívják elkeseredett, és egyre inkább kilátástalan küzdelmüket a butaság, hülyeség és sunyiság ellen.
Az ország az oktatás terén (is) egyre inkább lemarad Európától. Többek között a PISA, vagy a kompetencia mérések eredményei egyre aggasztóbbak. Ha ez még nem elég, a napokban napvilágot látott adatok szerint a honi felsőoktatással is baj van. A kutatás szerint Magyarországon a 25-34 éves korosztály tagjai közül, évek óta egyre kevesebben rendelkeznek diplomával. Csak Romániában és Olaszországban rosszabb a mutató, miközben az európai tendencia éppen ellentétes.
Az oktatási mélyrepülés okait nem nehéz megtalálni. A növekvő romlás, lemaradás politikai döntések következménye. Az oktatás központosítása, bürokratizálása, a tanítási szabadság korlátozása, rossz tankönyvek, a pedagógusok kényszerű, fölösleges iskolában tartása, az oktatók túlterheltsége (a facebookon egy tanár kilencvenöt pontban foglalta össze tanítási időn kívüli pluszfeladatait), kétfrontos harcuk a fenntartó és a szülők ellen (mert hazánkban a focihoz és neveléshez mindenki ért), a szakoktatás erőltetése, gimnáziumba felvehetők számának korlátozása, az egyetemi, főiskolai tandíjmentes férőhelyek számának drasztikus csökkentése, mind magyarázata a lesújtó eredményeknek.
A kormányzat szándéka egyértelmű: egyrészt politikai hatalmának megtartása érdekében tudatlan, manipulálható tömegre van szüksége; másrészt az oktatásból egyre több pénz kivonása, törekvés az iskolák önellátásra kényszerítésére, a tanulás fizetősé tételére, ami anyagi okok miatt jelentősen szűkíti a jelentkezők számát.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás