A bajnokságot imponáló magabiztossággal kezdő Ferencvároshoz látogatott a DVSC-TVP október 9-én. Pal Oldrup Jensen lányai lendületes és ötletgazdag kézilabdájuk révén az első félidőben még partiban voltak a zöld-fehérekkel, ám a folytatásban vendéglátóink lényegesen magasabb fokozatba kapcsoltak, s gond nélkül tartották otthon a pontokat.
Mieink három ponttal a zsebükben, míg a hazai gárda az összes bajnoki egység begyűjtése után egy vesztes bukaresti BL-túrával a háta mögött várhatta az összecsapást. Az összecsapást, amely a két csapat múltját és rivalizálását tekintve mindig rangadónak számít. Ilyenkor a két tábor és a csapatok is felpörögnek, kiszakadva a szimpla tétmeccsek örök körforgásának monotonitásából.
Nem volt, nem lehetett ez máshogy ezúttal sem, hiába voltunk tisztában mi, debreceni érzelműek azzal, hogy a Népligetben nekünk nagyon rég nem osztanak lapot (az utolsó cívisvárosi sikerhez 2011 tavaszáig kell visszalapoznunk a történelemkönyvet).
Bízhattunk ugyanakkor egy jó meccsben, a tisztes helytállásban, no meg abban, hogy lányaink elővarázsolnak némi piros-fehér varázst.
Nem indította rosszul a találkozót a támadásban és védekezésben egyaránt Bulath Anita vezényelte vendégcsapat. Potyogtak is a gólok szépen, pechünkre az ellenoldal sem volt híján a válaszoknak. Debreceni részről kapitányunk, Vantara-Kelemen volt különösen aktív és eredményes, lövéseivel rendre túljárt Bíró Blanka eszén. Először a huszadik perchez közelítve vezettek hárommal Elek Gábor tanítványai, ám ekkor még volt visszaút. Bordás Réka eddigi meccseihez hasonló vagánysággal, de ami ennél is lényegesebb, góllal szállt be, a nagy kedvvel játszó Kovács Anna mellett pedig a hetek óta formán kívül kézilabdázó Despotovic is bevette a ferencvárosi kaput. A Fradit mindez persze nem hatotta meg, a hajrában újfent magukhoz ragadták a kezdeményezést és visszaállították a játékrész legnagyobb különbségét (20-17).
A folytatást Kovacsics hetesgólja vezette fel, melyre előbb Kovács, majd Bordás válaszolt, ám innentől alaposan felgyorsultak a fővárosiak és teljesen állva hagyták kedvenceinket. Szemerey remek cserének bizonyult a kapuban, Háfra Noémi befejezésben és előkészítésben is ellenállhatatlannak bizonyult, 6-0-ás rohamuk után túl sok kérdés nem is maradt. Jensen mester ugyan próbálta felfrissíteni, feléleszteni övéit, több szerkezetet is kipróbált, ám a magasabb fordulatszám mellett egyre több hiba csúszott a játékba, a küzdőszellemre ugyanakkor nem lehetett panasz. A véghajrában a nemrég ötéves profi szerződést aláíró Borgyos Panna is szóhoz jutott, fiatalos lendülete gólt és frissességet hozott, ám ez már csak a végeredmény kozmetikázásához volt elegendő.
Végül tizenegy találattal maradtunk alul, ami a vállalhatóan, mi több, kifejezetten sokat ígérő első félóra után mindenképp csalódás, viszont játékunkban több pozitívum akadt, nem beszélve az egyéni teljesítményekről. Dicséret illeti csapatunk legeredményesebbjét, Kovács Annát és a hibátlanul célzó, hat lövésből hatot gólra váltó Vantara-Kelemen Évát, de jól szálltak be fiataljaink is, élükön Bordás Rékával, aki háromszor köszönt be. Aggasztó ellenben Jelena Despotovic teljesítménye, melyet híven tükröz a második félidő egyik jelenete, amikor is üldözője többméteres hátrányból érte utol, s szerezte meg tőle a labdát. Játékából a szín és az eredmény mellett az energia is kiveszett, és bizony nem túlzás kijelenteni, hogy mostanság azok a sémák sem ülnek, melyek korábban egy-egy rosszabb napján is gond nélkül kirántották őt és a csapatot a slamasztikából. Mély válságról persze nincs szó, mindenesetre jó volna, ha montenegrói lövőnk mihamarabb egyenesbe kerülne, mert egy elszánt és hatékony Jeca nélkülözhetetlen céljaink eléréséhez.
Az viszont biztos, hogy erre a szezonra a legnehezebb mérkőzéseinket letudtuk, és bár egyik meccsen sem mutatkozott reális esélyünk a pontszerzésre, az esztendő további találkozóin már lényegesen emészthetőbb feladatok várnak lányainkra. Következő akadályként az Eger tornyosul majd előttünk, de pár nap múlva, október 25-én ismét összeméri erejét a két egylet, hiszen a Magyar Kupa harmadik fordulójának sorsolásakor az újoncot sodorta utunkba a Fortuna. El lehet tehát kezdeni a győzelmek gyűjtögetését, és persze, továbbra is törekedni kell arra, hogy a debreceni gépezet minél olajozottabban működjön!
FTC RAIL CARGO HUNGARIA-DVSC SCHAEFFLER 38-27 (20-17)
Budapest, Elek Gyula Aréna, játékvezetők: Altmár, Horváth.
FTC: Bíró, Szemerey (kapusok), Faluvégi 4, Farkas, Háfra L. 1 (1), Háfra N. 9, Hornyák D., Klivinyi 3, Kovacsics 7 (3), Lukács 4, Malovic, Márton 3, Mészáros 1, Pena 1, Schatzl 5, Snelder. Edző: Elek Gábor.
DVSC: Triffa, Oguntoye (kapusok), Arany, Bordás 3, Borgyos 1, Bulath 3 (1), Despotovic 1, Grigel, Kovács A. 7, Szabó D., Szabó P. 1, Tóvizi 1, Vámosi, Vantara-Kelemen 6, Varsányi 3, Zamfirescu 1. Edző: PalOldrup Jensen.
Tóth Sándor
Új hozzászólás