Lassan másfél éve, hogy életünk részévé vált a szájat és orrot eltakaró textil. A maszk. Az a ruhadarab, amely használata kötelező, ám sokak számára kifejezetten kényelmetlen volt. A július azonban nem csupán az időjárásban hozta el az igazi nyarat, hanem a lakosság felszabadult a viseleti kötöttség alól is.
A legutóbbi rendelkezések alapján nem kötelező a maszkviselés beltéren, a védettségi igazolvány pedig a vendéglátóegységek, szolgáltatások igénybevételéhez sem szükséges már. Ha bárki azt hitte volna, hogy ennek csak hosszabb távon lesz látható, kézzel fogható hatása, tévedett. Leginkább a látvány vált ki kellemes érzést az emberből, amikor a polgártársak ábrázata tárul elém, nem kell hosszas fejtörésbe bonyolódnom, hogy rájöjjek, kit takarhat a maszk, és a perzselő hőség miatt sem kell aggódnom. Tudok levegőt venni.
Viszont kezdjük az elején! Néhány barátommal a minap focizni indultunk. A legegyszerűbben autóbusszal közelíthető meg az a belvároson kívül épült, ám könnyedén elérhető iskola, a Talentum, amelynek tornatermében időnként némi délutáni egészségmegőrzést végzünk. Mielőtt azonban útnak eredtünk volna, betértem egy kisboltba, hogy folyadékutánpótlást vásároljak a sportoláshoz. Az ajtón belépve tiszta, egész arcok tekintettek vissza rám. Abban a tudatban érkeztem, hogy talán nem lesz olyan gyors az emberek tudata, nem bíznak annyira a sorsban, hogy azonnal eldobják a maszkot. Tévedtem, szerencsére. Épp oly megkönnyebbülés volt valamennyiünknek az enyhülés, mint a kánikulába érkezett hűs eső utáni friss levegő. A gyors bevásárlás után pedig találkoztam a cimborákkal, majd buszra szálltunk a belváros közepén. A járműben ültünk, amelynek utasainak ábrázata fedetlen, teljes volt. Az ismerősök immár felismerhetővé váltak, s amint megláttuk egymást, immár teljes bizonyossággal ejtettünk el egy-egy biccentést, tudva, nem csupán a hasonlóság téveszt meg. Valóban azt látom, akit első pillantásra felfedezni véltem az illetőben. Felfedtük tehát teljes valónkat.
Ami azt illeti, egyfajta különleges felszabadultságérzés fogott el. Nyár van, az egyetemnek vége, lezártuk az évet, ráadásul az egyik legkényelmetlenebbé vált kötöttségtől is megszabadultunk. A koraesti órákig azt hittem, csak én érzem ezt. Újfent tévedtem, szerencsére. A szombat délutánitól elvárható nyüzsgésnél is jóval nagyobb pezsgés volt a belvárosban. A bevásárlóközpontok tele, a Kossuth téren fiatalok, idősek élvezték a kellemes napsütést. Végre tényleg vége! Itt a nyár!
Barna Marci
Új hozzászólás