A börtönben lassan telnek a napok. Huszonnégy óra a duplájának tűnik (bizony nem enged a negyvennyolcból). A zárkákban pangás, a rabok egymást is unják.
Az araszoló idő agyoncsapása a „lakók” legfőbb gondja. Ki olvas, ki szívszerelmének ömleng oldalakon keresztül, másnak könyökén jönnek ki a tévéreklámok. Csak Jani vigyorgott: szabadlábra helyezték. Mindössze órák kérdése és az utcáról füttyenthet fel társaihoz (a kilátás gátlón keresztül is fog kapni hideget, meleget, a keserű kívánságokat bizonyosan nem teszi zsebre).
Időt múlasztandó játszanának. Kiagyalnak mindenféle szórakoztatónak szánt marhaságot, s mivelhogy kipróbálásaikra a bíróságok bőven hagytak időt, bele is kezdenek. Egyik kedvencük a bíróságosdi. Van bíró, ügyész, ügyvéd és persze vádlott. Egy-egy zárkatárs ügyét tárgyalják, hoznak ítéletet. A büntetés azonban nem szabadságvesztés (az már adott), hanem száz fekvőtámasz, liter víz egyhajtásra ivása, vagy más pihent agyú ötlet.
A királyosdi tekintélyelvű szórakozás. A zárka választotta uralkodó (demokratikus monarchia?) feladata nem könnyű: mulatságosnak szánt rendeletekkel muszáj ébren tartani alattvalói figyelmét, jókedvét. A trónra választott intézkedéseit a plebsznek kutya kötelessége végrehajtani…, s megint lehet fekvőzni, vizet inni.
Kemény kártyacsaták dúlnak a vaságyak pokrócain. A tét a gyufaszáltól a feleségig terjed. Megtörtént már, hogy egy fogva tartott elultizta oldalbordáját, aztán nevelőtisztjének kellett azt visszaszereznie.
Ahány zárka, annyiféle „játék”. Mind-mind unaloműző. Egy időre feledtetik a valót, a bezártság nyomasztó sajgását, de estére tovatűnik az érzés, marad a rideg tény: bezárva, vaságyon, kincstári párnára hajtott fejjel nyugovóra térni.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás